A varázslat----Vilhelem Margareta

FMindennek van egy varázsa
cseppenként hasit magadba
sose képzelt álmok útján
fészket keres a szorongás .

Orák jönnek mennek csendben
fájnak percek és restellem ,
hogy lázongok kísértésben
s csendes hiány sajog bennem .

Úgy várom kinyújtott karod
jogerősen magamhoz láncolom
s féltően magamhoz vonom ,
magamban ajándékként számolom

a sok megkésett hűséges szót ,
s őrizlek gyáván szemtelen
mintha szökni akarnál tőlem
fogva tartalak s fáj panaszom


ahogy ijesztelek eltűnéssel ,
bár elhagyni téged, nem tudom
miért is reszket a hangom
ha meghallom férfias hangod.

S ugye fáj neked is a zokszóm
de illatos forró karjaim között
nem hallod elhaló hangom ,
hol zeng a félelmetes uralom .]W.B.]

Toporzékol akaratom ---Vilhelem Margareta

Lehet gyorsabban csörgedez vérem
mint ahogy kéne,
harcias hevességem
csupa merénylet
és siratom a kihűlt tavaszt
mikor virágoztak rózsatövek
mik szirmaikkal befedték
Ma már csak türelemmel élek
hogy forduljon világképem
férges szememben 
míg szent keresztem
lazán töredezik felettem .
Túlfűtött embertelenségnek
rongyos foszlányain 
keményén szétfröccsennek
sáros eszmék véresen ,
s ha képzeletben mégis remélek 
eszméim szétrebbennek ,
s keringek magam körül
míg forró talpaim betegesen
mérföldeket lesnek
eszeveszetten,
s talpalatnyi zöld fűnek békéjén
leigáznak szürke szelek ,
s fürdök a hajnal rózsaszínében
miközben vér csorog mindenfele.
s forró lesz talpam alatt a kikelet.{W.B.]

Felirat hozzáadása

Februári hangulat-----Vilhelem Margareta

Még deresen felhős az ég
fák sápadtan dideregnek 
napsugara enyhén remeg
a hideg viaszfényű ködben.


Köd fekszik mézgás réten
jeges esővíz cserepezik
csatornák alatt hézagosan
a fagyos jég oszol lúdbörösen.

Didergősen kertek tövében
fodrosodik apró fürtökben
a tavasznak vékony melege
mosolyt csalva szemeinkbe .

Még várat magára a tavasz
csak jégvirágot rajzolgat
sötét égen tömörülnek varjak
jólesően szellőn táncolnak .

S aprón- aprón ágak között
halk sóhaj feszeng csendben ,
megunt télnek terhességével

fürkészve lesik a kegyelmet. {W.B

Ha rám találsz-----Vilhelem Margareta

Gondolom ma rám találsz 
vagy csak keresel , vagy vársz ,
mert derűt álmodok egyre
és gyönyörködök a derűmben .

Mert én vagyok ki mindig vár
lábam topogva egy helyben áll ,
te eltűnsz napokra , hetekre 
de mindig lebegsz én előttem .


Úgy mentél mint érkezőben
térülsz ,fordulsz értelmetlen
visszanézni sosincs merszed
bár tested körül teszek-veszek.

S fáradt arcomon ringó mosoly
néha torz és néha kínos ,
kezem béna , árgus szemem
meglehet hogy sosem keresel. 

Tudom enyém marad vétkem
de számon csókjaid beszélnek ,
lélegzetedben fáj lélegzetem
szavaink hamis játékról fecsegnek. [W.B.]

Felirat hozzáadása

A harag óráiban--Vilhelem Margareta

Megint hosszúra nyúlt estben
robban haragod ,
s rövid nászunk allegróban
tébolyt , sikolyt 
ostromol ,
az esteli forróságban
szájad széle jegesen
örült himnuszt énekel .

S térült-fordult semmiségben
lehet forralt tervekkel
békességgel 
marad csak az intelem ,
álom képem 
fuldokoltan elrebben ,
s visszatérő emlékem
összetörten elvesztem .



Néha keringőző szélben
fodros ruhám csipkéje
leng a füstben ,
s már a jövő fogja kezem
s ráncos homlokodnak éke
nem derít fel jó kedvre ,
ha meg birtokolni szeretsz 
eszményeket 
kottáról másolj új zenéket.

Lehet vesztedben kimerülten
ezer boldog percekben
felhangzik egy örömének
mi csillapítja érvedet,
átvág csendes gyászzenére
megsiratja életed ,
s ki tudja majd a jövőben
ha majd undorodni fogsz 
saját magad ellenérve
andantét hasit bőrödre. [W.B.]

Felirat hozzáadása

Csak szeliden-----Vilhelem Margareta

A hold megnyúlt arcán
szenvedés ,
amott egy avar alatt
száraz levél ,
napok percek
múlnak felettem ,
s arany lánggal ködösít
a szemembe hulló fény ,
mely áttör felhőkön ,
míg a felkelő nap karéjt
vihar tépi szét 
s az égbolt sötét .
Mert minden csak volt
bennem benned
mosoly, boldogság 
halmazra járó emlék
titkos intelmek
karon ölelnek ,
s minden szögletben 
újabb s újabb remény
vár árnyékként
a ködök ködén .
Majd ha lángol a nap
narancs szinül hajnal jön
mint egy álom kép ,
mert érzem
kell hogy legyen 
egy újabb kísértés ,
egy újabb kép
mi véget nem ér
akár egy kétség ,
hogy lesz még remény ,
felemelkedés ,
képzelet ,tett ,
akár szenvedés
mert élni érdemes 
csak fogd a kezem
és lépjünk együtt
szelíden. [W.B.]

Szenderegve-----Vilhelem Margareta

Szendergő idők perceiben
testünk zenéje még cseng
sírnak az álmos fellegek
míg felettünk a hold 
ködös lepelt ejt
és ránk borul a szürkeség .
Most fáj az élet bennünk
hallgatjuk a némaság zenéjét
zavart szavak színeiben
míg ablakon besüt a fény
a hegyek felett .
És állunk ketten szótlan
tekintetünk átsiklik arcunkon
félünk egymással szembenézni
közöttünk lebeg
a közönyösség , 
a ki nem mondott beszéd
és sűrű ködben
elvesztődnek a helyük .
Nincs mit mondanunk
csak dideregve suttogjuk
a leplezett titkunk
türelemmel hallgatunk
és fejünk felett
csak sóhaj remeg ,
a hajnali fény izzó medrében.
Mert voltunk együtt holdtöltében
harsogó zenénk elmerülésével
fogtuk egymás kezét 
vízben, tűzben
és magunkra festettük
szerelmünk boldog színét
amíg a fény égett
báj nászok fellegében
táncoltunk kéjjel zenénkre [W.B.]

Egyedül----Vilhelem Margareta

Kába illatban fészkelődnek
titokzatos csodák
lelkemben te vagy az isten
de törvényeid kábák.

Fullasztó hűséget temetek
villám ütött sebbel
szívemben tikkaszt a meleged 
de alattvalód leszek.

Mert ahol mérik a szerencsét
eleve lekéstem
véres ajkamon keserűen őgyeleg
kígyó marta méreg.


Csak a furcsa mosoly egyedül
kering felettem
oly fájdalmas hogy nem vagy velem
csak illatod remeg .


Fázó testemre hűs kendőt teszek
szellők kergetnek ,
s mint aki méreggel szendereg
vérében titok-csel pezseg . [W.B.]

Átszürt fényeken---Vilhelem Margareta

Törvénybe foglaltam énekem
most már minden dalom a tiéd
parázsló két szemem íriszén
építem átlátszó varázsigém .

Bennem már minden törvény lett
könnyek nélkül sodrodnak pezsegve,
forró ajkadon repednek igék tüze 
lángoltatja bennem az égő ihletet.

Törvényemben minden az enyém
összetart mindent ez a szerelem
testemben nászdal zeng szenten
alázattal imádkozok :ölelj meg.


Amerre megyünk mindenhol énekem
csillogva édesen mosolyog neked
ilyenkor mindig visszanevetek feléd
hogy keringőzzünk törvényemmel.

Vidáman száz kérdést teszek fel
míg ránk hullnak arany leplek
átszűrt fényeken tanítsz mindenre
és pecsétes titok forr szívünkben.[W.B.]

Engedj el----Vilhelem Margareta

Most amikor szívem sebes
rabság szürke kalitkájában
a szavad már hiába pereg
szívem hideg zúzmarás lett.

Nem vagyok az öröm- fényed
nem forr bennem vad erö
rabságnak lettem csermelye
mely viharos záporban is megnő.

Kezed hiába simogat vadul
lelkemben már nincsen erő
szabadság csillaga vagyok
keblemben áhítat zenéje dúl.

Gyötörsz vággyal szüntelen
oly silány dolog, ha féltékeny
bolondos ,követelö, lettél ,
ragyogsz szabad lelkem felett. .

Gyűlöllek , gyűlöllek ,gyűlöllek 
mérged fejem felett repdes
légy elnézőbb légy gyöngéd
legyél önmagadnak is elég .[W.B.]

Szerenád az éjben---Vilhelem Margareta

Nagy tervek érett gyümölcse,
mindig más ölébe hull ,
míg senkik vígan beszélnek
szívem csatázik vadul.

Átkos dölyfös büszkeség
sorsom életelve
míg mások vígan lebzselnek
csókjaim röpke percek .


Minden nap szomjjal ébredek
kis vágyaim oly nagyok ,
hiába csendesül tüzes szívem
reggel mindig újra kezdem .


Minden fáj az omló éjben
kicsikart gyötrelem élén
míg hideg télnek takarója
árnyként hull a homlokomra.


Mennyi szikrás gondolat sor
lüktet agyam sejtjeiben
féltően őrzöm felhevülten
titkos vágyak felejtésében. .[W.B.]

Még lehet---Vihelem Margareta

Ne keresd azt
aki már elment ,
rövid távon lehet szeretett ,
rothadt fa levelen
sincs már erezet
a szél sem fúj hiába
ha nem gyűlnek fellegek ,
békés gondolatban
minden belefér
s ha fordul a nap
süthet a nap feléd .
Bársonyos kék égen
virít a kikelet
arany napsugárban
fordulhat életed,
föld mélyében is csírázik a mag
szebbnél szebb időket
ömleszt a tavasz ,
örök fényességben
kezdödhet értelmed
várni kell egyre 
az örök kikeletet. [W.B.]