Csak egyszer----Vilhelem Margareta

Most amikor szédít a láz
buja hevességgel
halvány arcom melegében
te érted aranylik mint topáz ,
s felcsendül imám
mi kitör remegve 
simogatóan szeretve
akár egy fohász.
S csókjaim szállnak feléd
simogatják kebled 
oly bársonyos szeretettel
mit csak egyszer
de csak egyszer 
lehet érezni.
Kékesen vibráló szemekkel 
ördöngös nevetéssel
kiáltom édesen
szeress, ölelj
csak egyszer 
csak egyszer. [W.B.]

Ikrek havában--Vilhelem Margareta

S jóban rosszban rejtve
ezüst hárfán szóló zene
közönyt nem ismerve ,
könnyezik ezüst fellegen
egymagam nézem
tele szívemmel ,
s mozaikok képét 
csillogtatom szemtelen
pókhálóra tűzve ,
bensőséges csendben
míg matatok lelkemben.
Nem ígérgettem,
nem tévelyegtem
de beértem 
kis szerelemmel.
szerelmek melegében.
Most nem szól a zene 
az örök szimfónia piheg
csak az erdő zúg
sodródó szenvedéllyel
az ikrek jegyében
oly meseszerűen
szerelemre érkeztem
különös csillagok között .
S egy simogató érzés
lángol olt mélyen
s egy csalogató
hamvadó parázs hull szerte-szét
de szikrái beszélnek.[W.B.]

Sok éveken át--Vilhelem Margareta

Annyi év és annyi teher
mi gyöngyözik 
homlokom tisztaságán ,
jóság hever arcomon
mit a szél seper,
a világ foltozott 
ajtaján.

Annyi titok 
az élet skáláján
testemre simul
szívem áramán ,
kopogtat lelkem pusztaságán
hol halkan vidul
egy hegedüszó .

Annyi nyomor kisimultan
fogja kezem ,
s ráncokba bújt veszedelem
békítő hangján
szót vált velem
pillanatra 
megnyugtatva.[W.B.]

Már úgy várom--Vilhelem Margareta

Oly silány már ez a nap 
rekedt levegőt szívok,
poshadt vízben taposok
és csak álmodók,álmodók.

Mert búsak a hétköznapok
óraiban a perc rotyog
fejemet hasítja az ózon
légüres téren taglózok.

Várom a holnapot ,jövőt
mikor kékre gyúl az ég
és liter levegőt szívjak
s Nap párájában turkáljak .

Várom a kinyílni zöld fákat
dúsan elbújni lombjában
csilingelő madarak hangját 
várom felszállni hajnalban.

Visszaszámlálom napjaim
mikor még sok volt a csoda
mikor virágzott kéken ibolya
s kitártam szélesre karjaim

Barátságunk margójára-Vilhelem Margareta

Voltál légben forgó levél
mint a bodza virág: tömény
arany kalap fejem felett
ha kisütött a nap és esett .

Voltál egyszerű és kellemes
mikor beszéltél nesztelen ,
tettre készen hanyatt estél
napsugárnak árnyéka mellett.


Kényszer titkok szóvivője
vászon szandál melengetője ,
voltál simogató esti szellő
vállamon viseltem vonzerőd .

A szavad néha megfizette
zokszó nélküli férfi tested
úgy forgattad kezed lábad
hogy még rajtad is túl áradt .

De voltodnak nincs is múltja
szívemet semmi sem gyújtja ,
de mindennek van válaszútja

egy száraz szalmakalap árnya.

egy száraz szalmakalap árnya.[W.B.]

Egy monoton délután--Vilhelem Margareta

Úgy hullámzik minden
a délutáni szennyben
tágulnak szűkülnek felettem
kéjes rendben
apró ötletek
a délutáni monoton csendben
s könnycseppekben 
fürödnek ,
miközben varázsban
egyre-egyre a perc ketyeg
mint pocsolyába hulló
apró vízcseppek
riszáló léptekkel.

Tavaszi szélben váratlanul
függönybe borul
az ég friss kikelete ,
s élethű rokonszenvvel
repdesnek felettem
szárny szegetten
gyérülő mosolyok
arcomon ,
arcodon
füstbe borulva
táncoló hullámok unalmán
érdesen megtöredezve
búja hervadások . {W.B.]

Ugy kisértet----Vilhelem Margareta

Úgy kísértet egy buzgóság
hogy erősebb legyek nálad ,
hogy hatalmamban turkáljak
és elaltassam vad kéj vágyam

ami maradt két kezemben ,
mert szívem már rég üres
nyugodt pillákon szendereg
megnyugodva halkan lüktet .

Úgy kísértet egy rossz álom ,
kutassam, keressem a hibádat
míg nyakam szorul kötélen
teutánad nyomozok a sötétben .

Forgatom ködös zavart eszem
az estnek alkonyos fényében ,
titkaimnak büszke hűvössége
lánggal ég megvetően a tükörben .

A végrendelet--Vilhelem Margareta

Most még álmodok merészen
míg keselyük felettem
széttárt lebbentéssel
feselnek félelmen
s ha melankóliámban
zavarodok
gondolataim menetén
mámorban roppanok
majd őrjöngve,
csiszolom lázam hevesen
hogy könnyeket merjek.

És ha ég hasad felettem
oly szivárvány telt
böngészem a csillag menetet
hogy merre feszeng
s netalán részegségemben 
introvertált lesz kedvem 
mind kevésbé restellem
hogy csak ennyi a merszem
s két markomban degradál
mit egy életen 
megosztottál velem.[W.B.]

Virágos vers---Vilhelem Margareta

Úgy állok itt tavaszban
mint partokon a füzek
mint hallgatag madarak
mint parázs nélküli tüzek.

Várakozok itt kikeletben
néma hegedűszó nyomán ,
színesedő virágok mellett
szelídülő sugarak hátán.


Mert a dalt régen zengtük
mikor még mellém hajoltál
ma kereslek, ki elmaradtál
a nesztelen lombok között.

Már csak szelek fütyülnek
kibomlott hajam kavarog
tudom , köd lett szíveden
én virágaimmal el vagyok..

Már nincs kedvem holnapra
a ma csak szűkös tüzet rak
ölelni téged ma már nehéz
tavaszt ölelek, virágok illatát . [W.B.]

Eltévedni--Vilhelem Margareta

A hitek , amikor záródnak kapuk 
zokogják búsan bűntudatuk
nem ismerik közönyös válaszunk ,
megállnak közöttünk egymáson .

Fortyog a láva bugyborékoltan
kettéhasítva hideg közelségünk
buzognak időnként szándékosan
tagadva hátramaradt veszteségünk.

Mordulnak percek hangos gonggal
szakadoznak idők napkoronggal
s minden mi választ vár piszokkal
ürességet tetéz testünkön gonddal.

Volt uralmad csak egy kisiklott álom ,
oly félelmetes az örökkévalóságon
meglátod kegyetlenül a láthatáron
kicsúszott hited egy üres vágányon.[W.B.]