2017. február 27., hétfő

Ùgy bánom---Vilhelem Margareta

Érzem lassan elfelejtlek
nem keresem meleg kezed
nem hiányzik üres beszéded
lobogó hajad szélben lenghet
nem kívánom simogatni fejed .

Mert hogy oly kínos minden
számomra tekinteted sincsen
már nem szakad ketté szívem
megszoktam az emlékképed
vízpartján árnyékom szédeleg .


Nincs miért bocsánatot kérjek ,
akkor is ha jönnek ellenérvek
hazug szavak belőled dõlnek
olyan vagy mint egy holt rém
szeretném , ha volna  bűntény .

Hazug szavaknak zajos istene
boldogan hallgatni  illene
padunk is reszket türelmetlen
ugyanaz százszor értelmetlen
csak hiányzik az őszinteség .

Ha volt is valami , csak szégyen
kiáltózik, fecseg a beszédben
türelmem pattog a veszélyen
horzsolt szivvel  ,s részvéttel
bánom hogy voltál szeszélyem.