Vég nélkülöző ----Viilhelem Margareta

1. �--sztönösen keresem a holnapot ,
   de becsap ámítva a fogyó Hold ,
   mit ma kapta elég lesz nekem
   kaparászom múltamban fészkem.
   
   Csöndben átjönnek varázs dolgok
   figyelek egyre, de gyenge vagyok
   örök játék ,sötét véres változások
   derűs közönnyel egyre lemaradok.
   
   De szép volna éjsötétben látnom
   kihívó mosolyokat varázs szárnyon
   édes találkák,apró simogatások
   hol könnyek ,csókok ,búcsúzások 
   
   röpködnek felettem zárt ajtókon
   közönyre várva ,hogy megalázzon ,
   hogy nem minden víg , néha inog
   a hit ,homályos lesz a bocsánatom.
   
   De rongyos lelkem hajtom egyre
   gőgöm elfárad magam élek vele ,
   s a tűnődés füstjén csak szeszélyek 
   hajtogatják egyre a gyűrött lepelt. [W.B.]

Különös eredetem----Vilhelem Margareta

Engem csak félig faragtak meg
félredobott dolognak néztek ,
vérszínű Világban semmibe fúlt
létem ,az ég hirtelen beborult

felettem,mikor faragták lelkem ,
örök őseim hangja sikolt velem
de oldódik ,bonyolódik bennem
örökölt , összezavart ősi vérem .

Félni nem félek ,nem szégyellem
a kevert véremmel erős a lelkem
korcs Ámor is két Világ gyermeke 
erős akarattal ,erős az engedelem.

Nehéz a Világban teremteni rendet
megvalósítani eszmét,felesleges ,
a sors röhög,belém oltja a mérget ,
mellyel biztos az őrületbe kerget.

Mámorból született gyenge testem
arany sugárban fürdik minden este ,
érthetetlen gyökereim még megértem 
de a nyári csillagokat csalódva nézem. {W.B,]

A figyelmetlen ------Vilhelem Margareta

Szereényen buggyan elő egy harag
bennem felszabadul mint zuhatag ,
óvom ,féltem magam bölcs igazát
belém hasit nincs is mit tagadjam.

Pusztuljon el , ki igazságot elítél
irgalmat se kapjon aki bűnben él
baljós fényben keresgeti értelmét
boldog percekben ne találja énekét.

Mennyi szenvedés,mennyi szerelem 
de párzásunk minden perce életlen 
bár korbácsol egyre ösztönök tette 
hazug szívnek ,hazugság a szerelme

Nem mondom ,gyakran gondolok rád
úgy vagyok nélküled mint aki árvább ,
de jaj annak, ki nem kéri bocsánatát
attól, kinek nem látja meg haragját . [W.B.]

Miért ,vajon miért ---Vilhelem Margareta

Mindig állítom-ringott örökké a világ
hajunk selyme maga a haj csigáknak
vállán tündökölt , füstben szálldogált
a gyermekek nevetése - zongorált .

Néha felriadok egy -egy éjszakán
foxtrottot énekel vígan, nagymamám
hallgatom kedvvel,füst ,zongoraszó ,
tündököltek az esték nyári éjszakán..

Majd jöttek körülöttem zavart lépések
hova lettek esték ?Egyre azon tűnődök ,
lassan elnémultak a füstös jókedvek
meg búcsúra sem nyújtották kezüket.

Úgy elszálltak az évek és a kedvünk ,
mind ritkábban hallszik zongora ének
tavaszi szél száll lázasan közöttünk
nagyi foxtrottját hallom egyre mögöttem..

Én megtanultam az örök törvényeket ,
a vihar mindig arat ,szelet vet ,esőt ver
megtanultam hogy a hit néha kigörget
csak a szeretet az mi sohasem hagy el. [W.B.]

Nagy úr az idő---Vilhelem Margarte

Ha nem mástól de az időtől
tanulni lehet, míg hajad megőszül
kevés marad abból ami volt
minden szépsége összetákolt .

Ugye sok szépség van e földön
az ész tapasztalan versenyére ,
homályos úton szívem szépsége
tisztának látszik ,követi eszem.


Téged kereslek ,de szégyellem
gyenge szívembe bújik félelmem
a lebegő árnyak csak futórózsák
hozzák lassan az ártatlan halált.

Beteg idegek ,beteg idők rangján
a vad erők hasogatják bánatom
kísérem figyelmesen mozdulatát
szabálytól edzett sötét alkonyon .

De ha ennyire igaz , a paráznaságról
nem mondok le , tűröm minden áron ,
finom őrületbe kergeti kis jóakaratom
egyre viharos zajban keresi diadalom. [W.B.]

Nem bírnám ki----Vilhelem Margareta

Majd ha bátor leszek egyszer
diadalt ülök teveled ,
borostás arcodon kezem melege
rákényszerít az értelemre ,
s ha majd zümmög körülöttünk a lég
pihentető éneket ,
örülök hogy vezekeltem 
mi duzzasztja bennem vérem
elég ha hozzád érhetek ,
szívem hevesebben ver.
Bátorságom győzelmet nyer 
nevetésed egy mérő szerkezet
meghatározza életem ,
s ha együtt ülünk nyári estéken
nem mondok le semmiről érted
lesem erős karod ahogy átölel
melegen fogom kezed.
Félelmemet rég elvesztettem
bent vergődik könnyek vizén
s a kérdésedre mindig felelet kel,
de a bonyolult ,titkos szó- rendezetlen ,
hogy megmentse páros életem.
De megmaradtunk és tartozunk vele
a mélységről jövő epekedést
nem csaphatjuk be oly könnyen
a múlt és jövő adósunk lesz 
de nem bírnám ki ,
hogy te és én , ne legyek. [W.B.]

Holtig holtomiglan.----Vilhelem Margareta

Úgy nehezül rám szilárd előny
körülöttem serény férfiak
önmagukkal elfoglalva ,
de kíváncsiak egy női arcra .
Gondolatuk gyors ,izgalmuk is ,
bezzeg női kincs
ha az ágy vetve van
fura viszonyok
durva mondatok
külön szokások
néha hánytató indulatok.
A pillanat mindig felér vékonyan
az ágy csúcsára
felmérem magamban
hogy más ne lássa ,
hogy hagyjanak már békén
hagyjanak magamra,
különben dühbe jövők.
Végülis ki sajnál egy nőt ,
aki egyre cserél ezt ,azt,
csak ő ,
csak a nő tudja igazán
hogy ki, kicsoda 
a téboly és nyugalom
mindig megoldja 
mindig megtudja
az okot ,
mert ok mindig van rá
marad az ágy 
s a kíváncsiság
s egy konzervatív vágy
holtig holtomiglan.[ W.B.]

Akiért képes lennék-----Vilhelem Margareta

Minden kifakul mint a lobogó
eltűnik egy menet, jön egy csaló
saját jogomat is felmaró
kesernyés szürke por
kering soká ,
ítéletet hozó
független testemre álló.
Az emberséges Világ
fanyar, keserű szavai
megértem ajándéknak szánja
pont most ,szomjoltó
szégyenemben !Ki kell mondanom
most vagy soha ,
de gúnyos tekintete
képtelen tájékozódni felettem
ami, így fakultan is remek
és bókolva lengek elé 
halljam mit üzen.
Elmulasztanám a szerelmet
idő és tér között ,
de felesleges 
ha szájam fémízet rejteget
kifakult ösztönöm éppen
senki földjén lesz
számonkérésre.
Hol van már az az ifjúság
ahol a remény sugárba tőrt át ,
mindenesetre az izgalom szertelen
így viseltesen is
perdülő kedéllyel 
nem szégyellem ,
hogy mi is történt velem .
Ezerszer suttogom rémülten
magam megijesztve:
jaj de jó veled így kedvetlen 
tavaszi szélben ,
szüntelen összefüggésben
kevert szennyben
de másképp érdekeltebb 
vagyok, azzal akiért képtelen
lennék tévednem. [W.B.]

Ha majd---------Vilhelem Margareta

Ha szeretsz bármikor fogadok
egy simító kezet ,egy csókot
bármikor kopoghatsz ajtómon
éretted mindig itthon vagyok .

Illatos levegőben kopogó vágy
bent a szobámban a félhomály
eleven ,nyüzsgő szavakat talál
mosolyában ott van a kék madár.

Jöjj nyugodtan, szívem kitárom
szürke napjaimban rólad álmodom ,
lobogva dúl bennem egy izgalom
olyan vagyok mint egy fogyó hold.

S ha majd ajtómon lakat csüng
eltűnik ifjúságom meg az örömöm
minden majd untat, de összeköt 
szerelmem ,emlék fátylak mögött .

A szerelem egy tüzes álmodozás
elvonul felettem mint egy fájó gyász
csak meleg füst takarja már szobám
majd fürgén simogatja a lelkem buját. [W.B.]

A megfogant törődés -----Vilhelem Margareta

Halkan megfogan egy törődés
önmagamba látok erős leszek ,
ami ma jött mind tovább ment.
a holnap előttem még ismeretlen.

Könnyen körülvesz képzeletem ,
egy nő magányban sosem élhet
károkat okoznak az egyedüllétek
hálás vagyok ,van lehetőségem.

De néha vívódnak apró részletek
egymásra csúsznak tüzes lépések
magukkal viszik szerelmes életem ,
csalódni mertem,magamra vessek .

Voltak valaha értékek ,üresjáratok ,
kacagó lelkek ,vívódó nézőpontok ,
de másképp alakultak ismert úton
végállomáshoz nem értem -tudom.

De átütnek illatok máról reggelre ,
arcomat seperi lagymatag üzenet
néha örömöt ígér, de többet tévedek
egyre beljebb csal a mardosó menet.

A megfogant törődés leng üresben
lehet így jobb ,tétován leülepedek ,
de aki voltam , csak arra emlékezem
és érzem bőrömön vad büntetésem. [W.B.]

Serényen elmerengve----Vilhelem Margareta

Rég feladtam kései vágyamat
mely csak zűrzavart okozna
néha balgán sanditok vissza
lázas álmaim bennem vigadnak.

A szeszély és a zavar indoka
áthat testemen üres órákban
és bolyong kőrbe ,sebre vágva
ostorát, minden fájó vágyamra.

Halálra ítélt szempontok élce
bebalzsamozott szíveket igéz ,
menekvés nincs csak büntetés
és nyirkokba bújt megkövül vér .

Míg titokban új kockát pergetek ,
amiben hittem már nem hiszek
és nem bocsájtok meg senkinek
inkább úszok a hínáron esztelen.

S ha majd kín mardossa bőrömet
és serény percek mohón lesnek
ébredésem arany ütés lesz nekem
erényem nem lesz többé becstelen. [W.B.]

Régi mese---Vilhelem Margareta

Köszönöm neked kedves barátom
ne vedd zokon bús szomorúságom
még titokzatos áram forog bennem
de csendesebb lett a lányos hitem.

Köszönöm neked mindent , mit tettél
búsuló szívem egyre hallja zenéd
magamban őrzöm , mint sorsom énekét
mit magadon viselsz kéretlen szüntelen .

Még fáj a törődésed, hibámat hordozom
magamban viselem a panaszos átkod
bőrömön érzem árva ölelésed,mosolyod
míg megborzadt elárvult kezem simogatod.

Szerettem szíved rendetlen ütemét
az elmúlt illatok csábító,varázserejét
megformáltál mint lelked énekesét
befogadtál ,mint egy bűntelen erényt. 


Ma csak az átkod mindenséget élem
kifaragtál engem ahogy én kértem
hányszor pihent szívem a szíveden
érintésed játékos ütem a kezemen.

A sors tanácstalan néha ,szégyenes
köszönöm hogy bocsánatod elnyertem ,
sosem valósultak meg a nagy eszmék
egyre rád gondolok ,megbánt bűnömmel .[W.B.]

Ugyanott----Vilhelem Margareta

Egy dolog mit biztosan hittünk
ki így ,ki úgy, de egyre kergettük
a tökéletes ,lázas ,égő terveket
a sírig tartó vajúdó szerelemhez.

Azóta változott a Világ rendje
jóval később -próba szerencse
simogatta finoman kezünk melegét
merő újrakezdéssel egymás mellett.

Fortyogó lármában ,ócska gondokkal
édes zene szóra, fátyolos hangokkal
vágyódó testűnk szokásos ütemre
pattintott bennünk szikrát tetten érten .

Sok minden elmaradt közöttünk
de amit tudni akartunk jól sikerült ,
amikor útjaink összehoztak bennünk
egy pár év után újból elvesztünk.

Csak éppenséggel nem értettem
hogy meghátráltál s felém terelted
a megbukás bosszúját azon az estén
melynek se eleje se vége nem lett.

És figyeltelek ott akkor, néztelek
ahogy repdesett szempillád egyre
körülöttünk harsogott a rádió zene
és te egy nővel hangosan nevettél.

És te annak módja s rendje szerint
nem értetted miért ,zavartan néztél
a bosszúd visszajutott békével tőlem

homályosan láttam ,szembe ültél velem . [W.B.]

A sellők világa----Vilhelem Margareta[fantázia vers ]

Hallhatatlan a sellők Világa
csodás testűk villáma
túl kering felettünk 
zárt órákon,
ficánkol nyájas seregük ,
védtelen teremtmények.
egyesek szörnyeknek tekintik
de szelídek
játszanak s hálót szőnek ,
halfarkas istensége védi őket ,
kedvességükért.
Hajók felé lebegnek 
maguk örömére
kedvükre választanak 
szerelmet életükre
felemelt kezükön, 
hártya díszeleg ,
misztikus lények ,
s ha megszeretnek 
hozzád kötotdnek .
Lehet nem hiszik emberek létezésük
de sellők Világa egy merész ötlet
eredménye ,
hangjuk csalogató dalt zenél
bele fájdul a fejed
örökre varázsba ringat 
szíved szerelemtől reped
magukat védik ösztönösen ,
de vannak bátrabbak, kik férjet keresnek
minden időkben. [W.B.]