- Mi boldogság volt , s mámor
múlik szüntelen a végtelenbe
míg közönnyel nézel messze
a lemondás szemfényvesztésébe .
Mert lenge kődnek szürkesége
zűrzavaros bíbor ébrenlétben
vágyat forgat borúsan szédülten
visszasírva az őrült messzeséget .
Mert egy lüktető vágy erőlteti
vérző sebeidet , szótlan hidegen
s körülfogja téveteg kezekkel
s oly furcsa lesz a tükör előtted .
S mint őszi lombok széltől letörten
oly higgadtan fogadod keresve
a messzeség édes merengését ,
hol bársonyba fürdik a szerencse.[W.B.]
