Ott bent---Vilhelem Margareta

Mert minden enyém,mi bennem van,
laza ,vagy sűrű dermedés,
kitárt tenyerek eres duzzanata,
s a hatalmas láng-;ez az egész.

Mert úgy őrzöm saját énemet,
végtelen szegény gazdagságom,
s tenyerem szívemen bezárul,
mert ott van fájó tulajdonom.

S kongó időknek zűrzavarában,
hol minden elvesztődik céltalan,
a perc csak enyém számlálhatatlan,
kavarodik az éjnek némaságában.

Ott maradnak egymásba meredten,
szivárványos csodás dübörgésben
úgy hömpölyögnek a zene tükrében ,
betemetve a csendes könyörgésem.

Mert minden enyém volt és lesz,
örökéletű fájó édes nosztalgia,
ámulatban kinyílt szám zavara,
lelkesedve, vacogásom habzsolja.

Csak egy mozdulat s bennem van,
a pillantások kemény aprósága ,
s a sóhaj mi feltör bent ,szakadozó,
a meztelen ölelések fájó szava.[W.B.] .

Mereu---Vilhelem Margareta

Știam că nu o să fie
nepătată fericirea ,
știam că va dispărea
chiar in momentul acela
in brațele tale ,
care mă cuprindea(u)
cănd eram lănga tine,
și simțeam atingerea
șoaptelor tale fine ,
în vuietul vântului,
cu un foc de amor
si dintr-o data
m- apucat
ciuadată presimtire:
ce era un murmur dur.

Dar un singur gând
zbura în mintea mea
și mă sufoca într-una -
dacă tu nu ești
eu o să mor.
Știam,că n-o să fie
o dulce fericire ,
oriunde voi merge
mă inconjoară mereu
joaca de amor
ce ma chinuiește
ciudat ,
dar în sufletul meu,
tu vei fii mereu
singură ființă sfântă
care veșnic mă iubește
chiar dacă nu-ti mai priește.[W.B.

Kifakadt bunok---Vilhelem Margareta

Kifakadt bűnök virrasztanak felettem ,
bár sokféle emlékek zsibongnak bennem
de keserű szívemben hibátlan az egész 
nem félek magamtól semmi el nem vész

és hordom magamon rám tapadt keresztem,
csorbított életem néhai számadására
bánatos kedvemnek sorstalan szegénysége
meztelenre vetkőztetett támadásomra.

A sok mohó vágyam belém szorult örökre
szerelmes kéjben fürdik most szívem
lihegve cipelek megtört léptekkel gyötrődve
nem tudtam betelni az életnek örömeivel.

Mert jó adni, kapni váratlan szerelmet ,
hibátlan elmenni ,ha téves a szerencse
s várni szemérmetlen a szépet és jót
megbocsájtó szívvel nézni új csillagot./W.B./

Selyemruhás idill---Vilhelem Margareta

Rövid volt az az évad
füstös álarcod szembenéz
mosolygó

arcommal  ,
de a felszabadulás az enyém,
tiéd az eltiprás, kesergés.
Csak alkalom voltam
csipkés selyem harisnyámban
akár a feldicsért cseléd ,
de semmi sem megbocsátható
mi veled kapcsolatban
parázna szavakat sírna ,
csak túlélő lettem
egy hosszú monogramból,
névvé változott
névtelen passziója.
Ballonkabátos őzike voltam
mi kallódik mostan ,
kimostam
valamelyik patakban
miközben sírtam.
Mennyi idő telt el azóta,
és hányszor hessegettem
zord arcod ragályát .
De már nincs emléked nevemről ,
mikor a te bűnöd voltam ,
ma már fentről nézlek vigyorral
a hamvadó zöld mezőn ,
tornyom ablakából
növény szagú szélben
fénylő selyem ruhámban
szememben ifjú mosollyal.[W.B.]