Majd ráébredünk-----Vilhelem Margareta

Méltatlan éjszakák sötét kapuin
csukódnak, s kelnek bánatok
botladozva a hunyt szemekben 
míg rebbenő szívekben utánzatok

csak a kitárult szerelem csonka
darabjait hánytorgatja meztelen ,
míg az életté kitágult pupillákban
meghunyászkodva összecsengenek
az örök rímekbe szedett érzelmek.


Mert kegyelemre várva ,játszanak
megbomolva üzennek fájdalmat
a világban rendületlenül kéjesen 
nem hederítenek semmi véglegeset

mert az idő nem ismer kegyelmet,
csak lehetetlen bűnös hűtlenséget
és cselekedettben elhibázott életet
minek következményei értelmetlenek.

Majd ráébredünk a nem értett szóra
míg füleink süketen hallgatóznak
szavaink egyre érthetetlenebbé válnak 
bár felelnek az üres vallomásnak .

Ha majd mind rémesebben fázunk
mind sutábban emeljük lábunk ,
bár szemünkben harmat virágzik
nehezebbé vállnak szűk lépteink
megértjük hol kezdődtek vétkeink.[W.B.]