olyan volt mint egy vidám nyár
kék szeme éggel vetekedett
rózsa arca gondba felejtkezett
a drága özvegy lány-Nagyanyám .
Elfelejtett rövid frigyébe
elbotlott szende tiszta léte
mély sóhaj mi feltört benne
dalba szállt a messzeségbe
unokáinak lett szerelmese
eskübe hullt minden tette.
Napjainknak féltett kincse
életünknek lett a lelke
ünnepi ebédnek áldott keze
serényen járt görcsösen
forró kalácsillat körülötte
szemeivel minket ölelgetett .
Fáradt testtel ritkán nevetett
de becsületet ígért mindenre
halvány ég szinü szemeivel
hunyorított serényen énekelve
tiszteletem neki marad örökre .
Magába fojtott szenvedéssel
biztatgatott minket türelemmel
áldott legyen minden korban
mert nem felejtem el soha
csillogó haját , gyémánt szikra
büszkeségét mit magán viselt .
Felnevelte apró emberségünk
rózsafüzérének a gyöngyei lettünk
szeretet vonta be minden tettét
áldott legyen teste, kék eres keze
életem egyetlen megbecsült emléke
a drága özvegyleány-Nagyanyám../W.B]
