Újévi koszonto---Vilhelem Margareta

Boldogságban,
minden év végső hetében
angyalok szállnak a földre
két marokkal szórnak áldást
kis szivekböl ömlik a malaszt
s hevesebben dobban a tiéd.

Oly lét öröm,
bársony kincs ,oly fény özön
boldogság vágyat két kézzel
szórnak,vidámságot osztanak
díszeset, elmúlt ifjúságodra
kegyelmet,s fordítják éjjeled,

Újévre  ,
érzésekkel tömítve ,boldogabb
nem kinccsel ,ranggal; víg szóval
száraz rózsa szárnak piros bimbót
lombtalan fáknak apró virágot
neked illattal teli bársony csókot.

S csillag virágból,
bokrétát kötnek az egész Világnak
a legszebbet ,miben benne van
gyermeked,családod, testvéred ,
s dalt zengnek igaz gyöngyként
sorsod a jövőben megpecsételik [W.B.]

Fagyott virágok búcsúdala---Vilhelem Margareta

Elkésett száraz virágok télben
ringatóznak a hideg szélben
nem kívántak sohasem jeget
csak égő ,napsugaras meleget.

Beszélnek egymás közt érthetetlent
új témákat a nyár utolsó perceit ,
csak a végső helyzet mindig fordított
friss virágaik félig holtan hevernek.

Kevés időt jósolnak bárgyú istenek
a tél hosszú lesz, s eléggé hideg
jeges virág lesz belőlük téli életben
a tél mi érkezett csak apró töredék.

Így lekonyultan búsan hevernek
eldugott avar, csepp kis melegében
ami nélkülözést tetőzi a téli hideg ,
szomorú hogy elkezdtek zsugorodni.

Akár az emberek elszántan,idegesen
egymás közt beszélnek virág nyelven
mondataik monotonon forognak kőrbe
száraz virágjaik csak koszorúk lesznek. .[W.B.]

Meghokkent bátorság---Vilhelem Margareta

Valaha egy ismerős út felé tántorgok 
hajamban kék csatt,réten búzavirágok ,
magam nem sajnálom hova jutottam
téged sajnállak, a szánalmad miattam..

Még mindig próbállak becsapni téged
a nők szoknya helyett nadrágot viselnek ,
ezért nyugodt vagyok ,bocsánatot kérek
néha a rossz ötletem mulatságot ébreszt.


S ahogy közeledek, látom házad tetejét
piros cserepek, fal kopott sárga színeit
megállok rozsdás, láncos kerítésed előtt
talán üres a házad , félve megyek eléd .

Egyenes bocsánatom biztos célba érne ,
de te nem vagy az,ki játssza az erőtlent
megül a félelem , hiába van rajtam nadrág ,
de testem lagymatag ,elszáll a bátorság . [W.B.]

Voltam boldog is ---Vilhelem Margareta

Igyekszem eltűnni életedből örökre
tipegek halkan puha sarkú cipőmben
bezárom ablakod ,zárt reteszelek
de valami visszatérít mégis fél percre.

Magamban kérdem :hol van más élet?
mindent mit terveztem csak személyes,
mikor utoljára láttuk egymást a téren
valami fontosat tisztázni akartam veled.

Akkor is kerek szemed mohón követett
de már ismertem gyáva erőfeszítésed ,
magadhoz szorítottál, mint jó barát kedvesét
láttam szomorúság csillaga bekerített .

Voltaképpen már ismerem bölcsességed
nincs miért szórjak rád szennyes érveket ,
mégis átgondolva előző életem keservét
gúnyos nevetésem ajtódra reteszelem.[W.B.]

Visszatéro évek---Vilhelem Margareta

Orök menésben vagy felém egyre
mint anya aki gyermekéhez menne ,
még kezdet előtt vagyunk egészen
gyöngédek s kegyetlenek,merészen .

Ne rontsuk el legyen szép a menet
a jövendő fenséges következményre
ami lelkesebb célok felé léptetnek
csak siralmas szenvedély ne legyen .

Szelíden és szívósan örvendjünk
jóakarat,bátorság megteremtéséért
a visszakapott vágy izét élvezzük
rozsda-álló éveken egyre tűnődjünk.

Vagy tartózkodjunk kérdéseinktől
amit elhinni vagy tagadni sem merünk
tudjuk mindketten az érzéseinkben
az illatos hajnal rést nyit szívünkben. [W.B.]

Karácsonyi álom---Vilhelem Margareta

Karácsony cseng fehér télben
kékes ködben csipkésen rezzen ,
arany szánkon minden csillog
sok színes gyertya csodát villog.

Fénybe borul földi élet mennye
fény csóváját hinti szerte -szét
apró pelyhek hullnak zöld fenyőre 
arany szállal körbefogva menetét .

Lent a földön szent csoda parázslik
keresztjében hullnak ezüstös tollpihék
érezzük ünnep ragyogása, közeledik 
szikrák szállnak házak hideg ablakára.

Fények villognak,mint égő lámpások
mindenki boldog ,s a kis angyalkák
finoman szállnak zöld fenyők ágaira
dicsőséget hintve a csoda országból.

Új világ kezdődik, bölcs királyok láza
reánk tapad, lelkünket zenével felrázza ,
a csillagok kékesen mind jobban égnek
jelzik a Szent Karácsony békés jövetelét .[W.B.]

Zavart világ-----Vilhelem Margareta

Semmi sem tartós bennünk rég
kihalnak szokások , oly őrültség ,
roggyanó Világ boldog ösztönére
rohanva dolgozunk megfeszítve.

Elfáradt Világban már nincs időd
mulandó ,hasztalan álmokra
érintkezéseid, hiányos kopottak 
nincs erőd sírni, érveid határozottak .

Bizonytalan minden körülötted
bár érzed az illatot mi árad feléd
a remény csak felcsillanás jele
léha ,fáradt haldokló dísz eleme .

Néha mulatsz kicsinyes örömmel
de testedet átjárja az utálat heve ,
közönyös játékodra,nincs kedved
igéid némák egynek sincs veleje . [W.B.]

Feltoro vágy ----Vilhelem Margareta

Mindig csábosan villan a vágy
egy villám csapta mozdulattal ,
mint álomban jelenő riadt árnyak 
egyre tested felett tolakodnak.

Nem elég csak a vágy, mi marad,
forró alvadó véred szivárgásában 
ott lüktet a tett ,szívedből szivárog
a szó ,mi kívánatosan bent reked.

Idővel megjátszod újra a lehetetlent
a szósorok láncán rezegnek feléd ,
hiába félsz, remegsz a szót ismered
vágyad mindig erősebb mint az ész.

Bár ocsúdsz, szégyelled gyengeséged ,
de jól tudod mégis újra robban feléd
oly víg leszel ön legyőző keserveddel
de vágyad lüktet benned mint az őrület . [W.B.]

Glóriás tél----Vilhelem Margareta

A mostani téli alkony fagyos izével
finoman magáról a havat lerázza ,
friss szagú szelek csikorgó láza
pislantó fényeket durván felrázza.

Mert itt van eljött ,s nem kérdezett
akart és mert és bírt felélesztett,
merészen két marokkal szórja hidegét
égetve a tegnapot s a jövő tettét .

De feltárunk rajta minden szennyet ,
mit néha titkolunk magunk előtt
Ő ragyogó trónon ül kezében jogar
megmutatja nekünk kegyetlen erejét.

Míg világban folyton kergetőznek egyre
rőtes ősz és jegesen recsegő tél ,
látni akar minket a hideg hónak fényében
akár az egész világgal szállna szembe.

És győz mindig, maga igazságában ereje
fehér hegyeket, tereket teremt röptében
a szélnek sosem adott oly erős hatalmat ,
hogy legyőzöttnek lássa magát életében. .[W.B.]

Unnepi fények---Vilhelem Margareta

Igazi gyöngy szemként csillog
az advent hangulata felcsillog ,
romantikus , egyben hangulatos
spirituális élményben öntudatos .

Az utakon boltíves csillárként
fejünk felett remegnek fények ,
spirális oszlopokra feltekerve
házunkban zöld fenyőt övezve. 

Vásárlási mulatság ,hangulat lelke
fényes épületek ,halk ünnepi zene ,
emberek fényekben gyönyörködnek
mint vásárokban a pogácsa szívek .

Hatalmas vörösen izzó gömbök
részese lett e csodás ünnepnek
lilás fényük szépséget ejt szívben
utcán sétálók, hömpölygő tömeg.

Az utcán is táncolnak örömükben
egyedi fények, tükrös bálteremben
fények ünnepe és karácsony fénye
összekötődik szent szeretetben. [W.B.]

Decemberi zsibongás----Vilhelem Margareta

Sötétkék az ég, az úton fények
kint csikorog és csontig vág a tél ,
jégcsapok lógnak sértetlen ereszen 
ködös alkony üli fagyott vizeket.

Sűrű pára száll kanálisok felett 
házakból füstölög a gyatra hőség 
s ködben imbolygó piciny madárka
némán kóvályog a zavaros légben .

Éjszakára csend lenne, de a szél
csintalankodik az utcán riszálva
szoknyáját , egyre, jobbra- balra
majd fuldokolva átcsap ablakodra..

Ilyenkor szorong a meleg szíved
benne rekedt a nyári illatú meleg
ibolya színekben múlik hófehérben  [W.B.]

Megfagyott virágok---Vilhelem Margareta

Megfagyott virágok élettelenek
búvó helyeket keresnek leveleinek,
de a hidegben csak tapogatóznak
gyáva szirmaik nem sokat tudnak .

Csúfot űzött a tél meggondolatlan
megfagyott virágok hattyúdalában 
ami lehetett lassan bevégeztetett 
a lehetségesből valami néha lehet .

Engedett a fagy és csorog az eső ,
de a virágoknak nem lesz sok jövő 
búvó helyükből karantént építenek
hátha virágjaik újra felélednek .

Fogom kezemben kedvenc virágom
lassan szemet nyit precízen ,diszkréten , 
kevés időt jósolok mandula virágnak
csodás szirmainak ,a téli jég egy átok .[W.B.]

Kényszermegoldás---Vilhelem Margareta

Kegyetlen csend van körülöttünk
időnként riadva egymást nézzük,
de nevetés, szerelmes csók nincs
csak alkudozunk,régóta van ez így .

Vajon meddig lesz kényszermegoldás
könnyeink úgyis elapadtak régen ,
állunk egymás mellett illedelmesen
míg elzsibbadt lábaink remegnek. 

Kétségtelen megszoktuk a maradást
csak tövisek kötik össze szívünket
egybegabalyodott lelkünk fáradás ,
s gyenge fényben szemeink figyelnek.

Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk
magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk
játszani kellene egy kis romantikát
mik szívet bűvölnek és csiklandoznák .

Szórakozott a barátságtalan sors keze
mikor még kecsegtetett a gyönyör egyre
ma csak betokosodott szívek merevsége
van jelen ,de csak rideg derengés hidege. [W.B.]