Néha-néha

• Néha hervadnak a győnyőrők
  mint elfonnyadó sárga virág ,
  hiába gyúl a hamvadó láng ,
  ha sürün köd fedi az örömöd .
  bár ezüst színű hárfa a lelkem
  
  Néha elvesztődig tekinteted ,
  mint vízbe hulló apró kövek,
  ajkad csak néma szavak átka,
  s én tétlen magamban kereslek.
  míg dalolnék ezüst szerelmet
  
  Néha csendben kéregetek,
  szégyellem hullámzó keservem ,
  csak úgy számlálom az éjeket 
  mik sejtelmesebben csendesek
  s árnyékom kísér az éjben. .
  
  Néha megszokom e tébolyt,
  vágyam nem érti értelmed ,
  de várom hogy bátran kimond 
  hirdetve a nagy szerelmed.
  a rózsaszínű mámoros éjben,,
  
  árnyammal takarnám tested ,
  hogy mindig éberen kísérjen,
  s álmodban érettem vezekelj
  elhessegetném a fekete felhőket,
  s előttem csak a képed remegne.[W.B.]