Tetten ért hazugság---Vilhelem Margareta

Szellő lengedezett
őszért esdekeltem
s te rajta kaptál
átutazóban
az utolsó szóig 
mely zavarba hozott.
Nem tudhattam hogy a szó 
már egy kérdés
egy esdeklés
mit számon kérsz
és végül számon kérted
visszakérted
mint a megunt leveleket
az elvált szeretőtől
most nálad hevernek
elveszítheted
ha megunod tetteink .
Valami kitudódik mindig
az új ősz újraszövéséig 
csókod itt lebeg még
de keserű szájízel
megalvad a remény
elszáll az utolsó esdeklés 
bennem marad a kérdés
arcomon derű
mosolygok feléd
ásítunk mindketten ég felé
nyugodt együttérzéssel lépkedünk
partmenti híd mellé
a fenyegető sötétség felé 
közben értelmetlen dob pereg 
tettek nélkül a szónak 
hazugság-íze lesz .[W.B.]