Kérdés az éjben__Vilhelem Margareta

• S amikor a hold kapuját nyitja,
  éj ragyogásában
  felcsigázott szerelmed lángja
  megremeg ostobán
  megalázott tört szavaiddal
  keresel választ
  
  Kitárt testedben harang szóra
  megdobban szived 
  s nem tudod letagadni soha
  hogy szerettél
  akkor is ott a hold nyitányában
  a pöre ég alatt .
  
  Csak az imádat mi elhamvasztaná
  testedet bennem ,
  vérző sebeim s tilalmak titkai fölött
  keresnem kéne 
  a boldogság és halk gyönyör között
  a kérdést varázs szóra.
  
  
  S én szerettem saját vétkemet
  vad őrületemben 
  képzeletemben veszve volt minden
  az ész képtelen
  felfogni értelmetlenül a lehetetlent ,
  mi benned ragyogott.
  
  És álltunk a nyílt ég karimája alatt
  bíborvörös vakságban
  bocsásd meg nekem tévelygésemet
  az éji hang zajában ,
  felelet nélkül maradt örült kérdésem
  örökre, érthetetlen számodra ./W.B./