Ifjúság láza----Vilhelem Margareta

Jönnek emlékekből kegyeletek
karjaikra rátekeredve
ketté hasadt gyertya lángok 
hamuja füstölög az égen .

És jönnek gyermek mosolyok 
tömött iskola tervekkel
ernyők nyílnak föld felett
menekülő gyermek seregen .

Szorgalmas hevült piros arcok
mindenhol csíráznak győzelmet
boldogok voltak azon az őszön
lágy bársonyos értelemmel .

És nem felejtik a nevelőket
kik ítélkeztek szeretettel ,
közösen hallgattak hegedű zenét
mi kegyesen csak nekik zengett .

Karácsonyt várva örvendezve
tündéri láz körözött felettük
sapkájuk alól göndör fürtök
rózsás arcukat körülölelték.

Mert nem felejtik a hegedűt
mi jelezte az ifjúság végét ,
ma csak álom nyílt tereken,
a hegeduszó a moll- kezdete [W.B.]