Éjjeli elmélkedés---Vilhelem Margareta

Az éj körül folyt sebesen,
ránk még vár vágy éberen


Néha virrasztunk az éjben,
ringunk álmatlan sötétben

Mert ekkor szíved mélyéből,
feltör a vagy kegyetlenül


És mindig új bánatot ringat
mind szürkébben simogat
értelmetlent.

Lehet ismered ezt az érzést,
mikor könnyek között remélsz
.

És csönd ringat puha karján,
egyedül a sötét éjszakán


Bármerre nézel a fergetegben,
csak őt latod a messzeségben,


Te csak zokogsz záporosan,
párnát áztatsz csordultan ,


És nem fáradsz el még szeretni
nehezen tudsz elbúcsúzni


Benned csak a remény marad
a remény rózsás dalra fakad
[W.B.]