Emlék Anyámról----Vilhelem Margareta-/Anyák napjára/

Ha Anyámra gondolok,
a meleg szívű kedvre ,
illatozó kalács száll,
az asztal közelében ,
kényszer nélküli csókok,
mi körül fogták testem ,
áldott bársony kezek ,
melyek simogatták orcám
féltő,óvó rebbenések
barna,örzö szemek titka ,
melyben csillogott a gondja .
A sok keserű évek múltja
csurrant kiapadó szomjat
önzetlenül viselte sorsát 
ha kudarcba is hullt volna.

Bús magányos perceimben ,
még látom fekete haját
kontyba fonva ezüst tűkkel,
vígan, mint egy tündér leány .
Bársony budoárjában
csak gyűltek a ráncok,
örök rejtély számomra
a megedzett redők tánca .
Sírni nem láttam soha 
lehet meg sem lestem,
hogy elbújva éjszakánként
szíve hevesen lüktetett
talány volt számomra 
gyöngyös harmat szeme
de bíboros éjszakánként
Apát szorosan ölelte. /W.B./