2018. szeptember 7., péntek

Most is érzed-----Vilhelem Margareta

Én akartam vagy nem tudom ,
de a kisagyamban egyre nyom
egy lánggal égő édes fájdalom ,
és magamban egyre kárhozom.

Én érzem még a percek illatát
a sokszor átsírt vak éjszakát ,
tavasz volt ,minden virágba állt
reánk hintette sok arany porát .

Mosolyod ,az most is itt maradt
jól tudom ,hogy a hullám elmaradt
de most is érzem karod vállamon
mosolygok megértően, ha akarod.

Mostanában sápadtan látom arcod
valld be ,ugye nem vagy boldog ?
Hiába állsz büszkén tartva titkod
magadban , megbánó nyomorúságod. [W.B.]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése