Zavaros múló idő------Vilhelem Margareta

A felcsapó fény ring ide -oda feletted
lassú táncuk ragyogó csoda köteg
kavargó mozgások édes nyugalma közé
válladra telepednek a fények hűvössége.

Pókhálót köt rajtad az idő türelmesen
a szél lisztet fúj hajadba ,szemedbe
s nem védheted magad múló perceidben
mert tűnő ifjúságod nem villog örökre.

Szeretnél visszafutni időben ,kutatsz
álmodban, lépéseidbe  vakon belebotlasz
a szomjúság még ég a száraz  torkodon
szilaj harapásai markolnak nyakadon.

Csalód magad ,másik útra tereled éned
ígérettel csitítod  hevesen lüktető szíved
s felejted a bent rekedt szavakat örökre ,
 bár gondoltad hogy egyszer majd kiejted .

O ,elfelejtetted mennyi  igét akartál,súgtál
rád borult alkonyodban, sötét lett a sugár
csak hunyorgó lámpák égnek  körötted
azok is vibrálnak s te fiatalságra  éhezel.

Lábaid egy irányba viszik csepp némaságod
csípős szél fúj rajtuk remegő dallamot
hasztalan vesződsz ,lábad se kopogjon ,
úgyis eltűnsz, mint a füst keresve csillagod.[W.B.]