Hol volt ,hol nem___Vilhelem Margareta

• Mikor örökre elváltak lépteink
  bonyolult szöveteink fodrosan
  csüngtek lágyan, a szeretetnek,
  zöld lángjaiban beburkoltan ,
  
  s kint égtek tüzek a hidegben
  bennünk lázasan megfagytak
  dobogó ereinkben kerge vérünk
  jegyesei szomorú ábrándjainknak .
  
  Én csak álltam sűrű magányban
  búcsút intve az elúszó távolnak ,
  s a fiatalságom kéklő tavaszán,
  csitítgattam magamban lángomat.
  
  Ugy elfáradtam szédítő lázamban
  már nem is tudnám hányadszor
  mert fájni tud a síró becsvágyam
  és sírni tud a bennem megmaradt
  
  titok ,mi felesleges harcunkban
  elmúlt vesződések kinyílt csokra ,
  s verességet szenvedtünk mindketten
  győzelmünk csak simította harcunkat.
  
  Most valóságban két sorsnak átkai
  lakolnak saját testünkben ,
  szökkenő tavasznak melegében
  bünhödünk könnyű szerelmünkben./W,.B./