Vajudó remények---Vilhelem Margareta

Csak annyit kérek mit érdemlek,
csak vesd énrám tekinteted ,
csattogjon szerelmesen kérdésem
engedd hogy örökre visszakérjelek.

Homlokodra visszahulló tincseid
simogassam ébredő hajnalban
szemérmesen átkaroljam tested 
mosolyogva kövesselek halkan.

Mert selyem hálót szőttem köréd
társamként , szájam őrzi csókod ,
szeretőként énekelem álmaimat
de sziszegve csap rám az alkonyat.

Mert legszebb éveimet odaadtam
büszkén állok tiszta ébredéssel,
s balga mostoha életem tápláléka
nélküled , az időknek vajúdó árnyéka.

Egy halom álmom kéjes ringással
néha szót emel kihívó közönnyel,
feléd nyúlok kitárt karjaimmal csintalan
talán érezhetem csókod, mint hajdan.

Lim -lom között keresem frissen
törékeny szerelmünk gyilkos halálát
bármit ígért sorsom,saját akaratom
vezényelt ,s a hálómban maradtam.. [W.B.]