Az élet egyszerü vétkei --------Vilhelem Margaretai

Az élet nem tálal fel örök szépséget ,
mindig vannak tömhetetlen rések
agyamban vergődnek akaratlan képek
ahogy elképzelem , talán a legszebbek.

De a nap zaja merészen terjed még
füstbe illatozik tovább ,értelmetlen
az esti békében néha magamra lelek
s félelmemet csokorba fogva szemlélem .

Az éj kéksége villog rendületlen velem
ring felettem apró redőkben,hajlik elém
s a köd messze száll könnyen elfeledve
más világ felé ,jön helyette incselkedve

más, ami már füstölög homályosan felém
nyomorúságos, keserves élet teremtésében
kacagnak a percek, mik peregnek az időben
apró cseppekre bontva merészen elmémet..

Hold alól lobognak vihogva szerte-szét
torz arcú szemérmetlen kesernyés érvek
füstöt nem mindig látni a messzeségben
de hálásan körül fogják testem merészen 

simítva ,életunt hangulatom halk békéjét
ügyetlen mozdulattal szítják a vad tűzet
kiégett vágyaim alázatos kis rekeszeibe
új vigaszt kergetnek felém türelemmel. [W.B.]