Ébredő világban hunyorogva nézel
ajkam a csókoktól még pirosan éget ,
ahogy felém fordulsz álmod tüzével
kedvesen mosolyogsz a történteken.
*
*
Lassan felöltözöm oly félszegen
elrejtve előled amit már nem lehet
fázósan húzom magamra a kezed ,
a csendes pihenés puha fedélzeten.
*
*
Köztem és közötted a távol közeleg ,
így didergősen várom hogy átölelj
női vállamhoz érsz a napos reggel
férfi-arc éled megnyugvással regél.
*
*
Felém hajolsz s halkan súgod nekem
-vágyódó szemed többre ösztökélne
kezed bolyong, hol csupasz a testem ,
de elválunk örökre remegő szívvel.
*
*
S míg a nap a holdat üldözésbe veszi
máris vágyainkat a szél szét kergeti
úgy fáj hogy az illatos bohóság álma
szívünkben teljesen össze van zilálva. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése