Hamis mosoly-----Vilhelem Margareta

Leplezett közöny ül közöttünk
félárván ,szorongások között ,
elmúlás démonjai keringenek 
halhatatlanul titkosan felettünk .

Szomorú idők utolsó búcsújában
még benne van egy utolsó kacaj ,
kék tenger örvényének tájtékában
talánnyal játszik a kényszermosoly.

Mögöttünk marad, holt idők szennye
amiben báj, titokzatosság volt őrizve
észrevétlenül álló mosódó üzenetek
tenger homokkal sodrodnak nesztelen.

És eltűnnek csendben ismeretlenül
édes illattá vállnak mit belélegzünk ,
így ártatlanok maradnak bennünk ,
míg üldöz egy olcsó kaland jövője . [W.B.

Unnepi fenyek---Vilhelem Margareta

 A földön várva,a jövö ragyogó fények többnyire

 megtestesítik a létezésem

 csillogásuk boldogítja testem ünnepi küldetéssel

 és sziporkázó fénnyel,

 felettem egy csillag kigyúl a gomolygó sötétben

közönyös füst lesz ,

s a végeredmény,egy fura kérdőjel szememben
mit nem ismerek fel.

De azért kiváltságosak az ünnepi színes fények

 szikrái békésen intenek felém

s a nyugalmas csend, mi imákra késztetnek

 sziporkázó csillagok érdeme

és hálát adok minden jóért meztelen lélekkel

 újjászületett szívem keresztjével

vonzások és féltések felépített sóhaja felett
erősebb leszek.

Szinte elképzelhetetlen az összevegyült siker

 mi száll felettem képletesen

számlálom a nyíló éveket, mik érettem fénylenek

 ott ahol a szeretet égig ér ,

mosolygós arcomat világítja boldog derűvel 

 kitörli bánatom szivembol

állok tisztán ,visszhangzik bennem a kérdés

 s nem félek ha üres a zsebem.

  

Ne nézzek másra----Vilhelem Margareta

Nem így akartam emlegetni titeket
ti erős férfiak ,kik szerettek hű nőt,
másképp akartam vallani rólatok 
fals álmok között, búgó alkotóerők. .

Mint egy kérdőjel repdesnek előttem
szürke elmétek képzelőerővel öntve ,
van- e bennetek ostoba láz a szívben
vagy csak a test mozog késő éjjelen ?

Elfog az undor paplan alá reteszelve
érezve émelygős vad vergődésetek
szorongó gyomorral ,dobogó szívvel ,
még hallom némán hangotok jelzőit.

Csukott szememben halvány fényekre
most jól látom kemény arcotok élét
nagy szeretettel ,dorgáló esdekléssel
elöntött szégyenem kétségbeesetten. 

Titkon kukucskálok, látok szemeket
őrzik testem, ott vannak ,nevetnek
elbűvölten paplan felett dermedten ,
hogy másra ne nézhessek feletettek.

Hitvallás---Vilhelem Margareta

Ha netalán fészkelne bennem a szerencse
hóbortos titkok elfajult sorsában ,
lehet többet kapnék a kitisztult Világban,
lehet ábrándoznék nyugalmas ágyamban.

Tömérdek mérgek oly káros hatással
körbefogják utam csekély bizalommal ,
kaphatnék még többet zavart életemben
vagy elnémulok a kegyetlen csapásra..

Többre jutnék ha áldanám tapsommal
azt amit mások kapnak cselfogással,
fegyelmezett énem oly körbemetszett ,
de figyelemmel harcolok rutinos jártomban .

Kérkedő életem szent felvillogásában
legyen tanulság mindenki számára,
ha vészesen meghúzom figyelmem láncát,
lehet összekuszálom szárnyam csattogását.

Kérkednem kellene a hitvallás menetén,
bölcs gondolataim metszik egyéniségem
de szabad áramlással tör utat magának,
"A hiszek egy Isten" ősi áldott imája../W.B.

Ferike és Pista bácsi---Vilhelem Margareta

• Egy faluban szinte mindenki ismeri egymást,mintha rokonok lennének .
• Viszont egy falunak mindig megvannak a maguk orvosai ,bölcsei,tanítója ,mint minden kis közösségben. Mindenki ismeri  szomszédok családi helyzetét.
• Sok dolgos ember élt ebben a kis közösségben .Reggeltol estig dolgoztak a mezon.
• Volt egy nagyon békés teremtés ebben a faluban akiről írok,akit mindenki Pista bácsinak szólította.A falu nem volt messze Régentöl- Sárpatak a neve.
• Szeretett tanácsokat adni az embereknek de főleg a fiataloknak .Pista bácsi egyedül élt a nagy kertes házában .Felesége a Júlia nemrég ment el utolsó hosszú útjára ,ahonnan nincs visszatérés.
• Pista bácsi kezdte megszokni az egyedüllétet szép lassan. Gyakran jutott eszébe Juliska .
• Reggelente elvégezte a ház körüli teendőket ,utána ö is megreggelizett.
• Utána   kiült  a háza előtti padra és szivarját megsodorva ,elnézte a siető dolgos embereket ,közben magában elmélkedett. Mindenki tudta róla hogy nagyon bölcs ,megfontolt ember.
• Sokan fordultak hozzá tanácsokért és nem bánták meg.
• Egy nap egy fiatal fiú ült  Pista bácsi mellé és fészkelődve jobbra -balra ,nem is tudta hogy kérdezze meg az öreget,arról ami neki nagyon fontos volt.

• -Pista bácsi -szólt hirtelen kérdezhetek magától valamit ?

• --Kinek a fia vagy gyermekem  ?-közben feltette a szemüvegét.
• --Nagy András fia vagyok , Ferike a nevem, ott lakunk  falú szélén  ,ó már tudja maga is Pista bácsi-a  Bandi szabónak a fia vagyok .
• --Hm,hm,hümmögött Pista bácsi-mondd gyermekem mi a te gondod ?
• -Tanítson meg engem drága Pista bácsi hogyan lehetek jobb ember?
• -Hogyan mutassam meg az embereknek ,hogy én is érek valamit,nemcsak az apám 
• szidásait halljam egész nép ,hogy :-Semmire sem vagy jó te gyermek !
• -Mit kell tennem ,hogy az emberek,hogy én is sokat érek és tele vagyok jósággal.
• Pista bácsi anélkül ,hogy a fiúra nézett volna , csak ennyit válaszolt:
• -Sajnos most vannak valami személyes ügyeim és nem tudok koncetrállni más dolgokra.
• -Lehet ,azután megtanítlak,mit kell tenned-de ha te segítenél hogy megoldjam a gondom ,utána én is válaszolok neked hamarabb.
• -Jól van- válaszolta Ferike fél szájjal,mert úgy érezte ,hogy nem veszi komolyan  Pista bácsi sem öt ,mint mások a faluban.
• -Mit kell tennem ?-kérdezte Ferike ?
• -Idefigyelj fiam nagy szükségem van valami pénzre és gondoltam hogy megkérlek,-közben az ujjáról lehúzta karikagyürüjét-hogy menj be a  a legközelebb városba és próbáld eladni,de vigyáz mert a gyürünek nagy ára van.
• Pista bácsi közel hajolt Ferikéhez és mondott egy összeget.
• -Azon alul ne próbáld eladni
• -Tudod ez a gyürü nagyon értékes-látod vannak rajta kis  apró rubin kövecskék ,sokat ér !
• -Gondolom a legjobb ha Régenbe mész ,mert közelebb van ,nem kerül az út sok pénzbe.
• -Csak arra kérlek nehogy olcsón add el ,inkább térj vissza ,majd megrobáljuk máskor
• amikor még emelkedik az arany ára.
• -Nem bánom Pista bácsi ,megpróbálom hátha sikerül.
• .-Vigyázz szólt az öreg ,ez egy nagyon rég  gyürü,tele van rubinnal ,még fiatal koromban vettem ,mint háborús fogoly egy katonatiszttől.
•   Másnap Ferike nagy izgalomban volt ,felült az első vonatra ami Régen felé ment.
• Megkereste a legjobb ékszer boltot és próbált alkudozni a  gyürü felett.
• -Hát mennyit kérsz -kérdezte egy nagy kövér ékszerész az "Aranybull-ban ?
• -A nagyapám azt mondta hogy lévén tele van kis rubin kövekkel ,többet kérjek mint egy egyszerű arany karikagyürüért
• Az ékszerész szuszmogva rakta fel a nagyitó szemüvegét,és nagyonhozzértoen
• forgatta ide-oda ,Időnként megcsóválta a fajét ,mint aki nem hisz valamit.
• -Hogyis mondjam fiam ,valóban értékes.
• -Hát kedves fiam -közben figyelmesen ellenőrizte még egyszer a  gyürüt az ékszerész.
• -Én nem tudok annyit adni ,amennyit nagyapád kér. -Sajnálom de nincs annyi pénzem .
• -Sajnálom ,próbáld meg a központi ékszer boltban.
• -Ferike végig járta az összes ékszerkereskedöket ,de senki nem ajánlott annyit ,amennyit Pista bácsi kért.
• Ferike szerette volna ,ha  lenne annyi pénze ,hogy megvegye o gyürüt és az árat átnyújtsa az öregnek.Komolyan gondolta hogy Pista bácsi pénz hiányban szenved.
• Így szomorúan tért haza hasztalan dolga végezetlen.
• -Drága Pista bácsi senki sem akar annyit adni,amennyit tetszett kérni és így visszahoztam 
• a  gyürüt 
• -Sajnálom,hogy nem tudtam segíteni önnek.
• Ülj le fiam és ne búslakodj .
• -Gyere magyarázzak meg neked valamit-ezzel Pista bácsi leült komótosan a padjára ,
• szivarját sodorva a következőket mondta Ferikének.
• Te is olyan vagy ,mint ez a  gyürü,kedves barátom.
• -Nem értem-válaszolt Ferike .
• Hát ide figyelj -Te is olyan értékes vagy ,mint a  gyürü,csak egy hozzáértő tudja megmondani mennyit érsz igazán.ahhoz pedig sok év kell elteljen
• -Egész életünkben járkálunk jobbra -balra ,sok emberrel találkozunk ,akik nem tudnak értékelni
•  addig amíg megismernek  minket ,de a tetteiddel amiket teszel egyesek azok után ítélnek meg.
• -Jól vigyázz -az élet tele van göröngyökkel és sohasem tudhatod mikor érsz egy egyenes útra 
• ahol majd rájönnek majd  ki is vagy te .
• Az embereket nem a csillogásuk után ítélik,-mondta az öreg és szép lassan felhúzta a  gyürüt az ujjára ,majd rágyújtott szivarjára.
• Ez a történet azoknak a szól, akik a nap mint  nap, csillogni akarnak , hozzáadott értékekkel képviselik jellemüket és  nincsenek tisztában  az általuk képviselt értékkel. Mindig emlékezz rá, milyen nagy az értéked, még ha sokan nem is veszik észre, vagy úgy tűnik, hogy nem veszed észre, milyen értékes vagy.

Hogy lett fekete a holló --Vilhelem Margareta

Valamikor nagyon regen,a holló tollai fehérek voltak.
Nagyon szép madár volt csak tolvajkodott.Mikor más madarak látták ,hogy érkezik,minden értékes
dolgaikat eltüntették iziben,mert tudták,hoghy a holló ellopja és többé nem kapják vissza.
Egy reggel a holló hallotta egy kicsinyke madár énekét ,ami csodálatosan hangzott.

A fenyőfa ahol a holló tanyázott napsugaras hely volt ,szép zöld levelei csillogtak a napfényében ,a kis madárka sárga tollai csak úgy villogtak eltakarva a napsugarakat .Olyan volt mint egy "aranymadár"
A holló elhatározta ,hogy ellopja a kis madarat,.
-Ellopom,most rögtön  és azzal már be is kebelezte szárnyai alá ,
A kis madárka keservesen dalolt segítséget kérve,,közben reszketett ,mint a nyárfa levelei.
Hangosabban dalolt remegve és közben segítségért kiáltott.
-Segítség,segítség    !
  .Senki sem  jön ,hogy megmentsen ?-kiáltotta  reszketve .
Éppen abban az időben a legtöbb madár étel után járkált ,így nem hallották a kis madár segély kérését.
-A holló ellopott  és megfog  ölni-kiáltotta  kétségbeesve.
Lent a földön egy kis nyüvecske volt csak a közelben,elbújva  egy fa kérgébe,oly fakérgeiben
lakó kis nyű.
Nagyon megsajnálta madárkát ,így csak annyit mondott szinte suttogva:
-Én csak egy kis nyüvecske vagyok ,nem tudok repülni, mint a madarak,de te mindig jó voltál hozzám,és olyan szépen énekelsz.Segíteni fogok rajtad ,ha sikerül.
-Minden reggel te ébresztesz fel engem
-Megpróbálok segíteni rajtad.
Miután késő este lett a holló pihenni tér   Akkor a nyüvecske lassan felkúszott a fára ,ahol a holló fészke volt  és megkötötte a holló lábait száraz fa háncsokkal meg száraz füvekkel,hogy ne tudjon repülni.
-Szállj le gyorsan a fáról suttogta a hernyócska a kismadárnak .
 -Megtanítjuk a hollót ,hogy ne legyen olyan kegyetlen a többi madarakhoz.
A kis sárga madárka hamar elszállt ,míg a hernyó még hozott fa háncsokat és füveket amit körbe rakott a a fa köré ahol a holló szunnyadt.
Azután tüzet gyújtott a fa köré,ami hirtelen fellángolt percek alatt ,égni kezdtek az ágai rendre -rendre.Már körülfogták a fészkét is .
A holló amikor felébredt elkezdett kiáltani.
-Tűz van ,tűz van ! Segítsetek  meggyúlt a fészkem is.
A madarak kacagtak magukban és úgy tettek mint akik nem hallanak semmit.
Csak közben felkiáltottak neki.
-Nagy tolvaj vagy ,-nem segítünk rajtad ,hagyunk hogy égj el te is .
-Nem voltál jó barát velünk.
-Elloptad minden vagyonunkat !
Nagy nehezen a holló kiszabadította lábait a kötelékekből,de azóta  fekete lett a füsttől és a mai napig is csak fekete hollót találunk.Minden nemzedéke már feketén született.

Menta es Kamilla----Vilhelem Margareta

Volt egyszer két lepke.Nagyon szépek és színesek voltak.Az egyiket Kamillának hívtak a másikat Mentának..
A Mentának a szárnyai zöldek voltak,míg a Kamilla sárga díszben szálldogált.
Egyszerre repültek erdőkon ,réteken ,keresztül reggeltől estig.
Egy szép nap arra gondoltak hogy meg kéne látogassák az emberekkel lakott területeket is .
Nagyon kiváncsiak voltak hogyan élnek az emberek.
Anélkül hogy valami félelem uralkodott volna rajtuk  a két színes lepke berepült az első ház kertjében ami az útjukba akadt ,legelőszőr.
A háznak nagy ablakai voltak,színes ablaküvegekkel .A lepkéknek nagyon tetszett a sok színes ablak,
kozelről szemlélgették ,amikor egy öreg nénikét láttak,üldőgélni bent a szobában.

-Vajon kicsoda lehet ?Az ablak párkánya tele van színes virágokkal -szólt a Menta.
-Vajon milyen nővények lehetnek ?érdeklődőtt a Menta
-Honnan tudjam felelete a Kamilla,kissé bosszúsan.
Amilyen kiváncsiak voltak berepültek a nyitott ablakon keresztül  és látták hogy az öreg néni mellett az asztalon egy csészéből párolgott valami kellemes illat.
-Vajon mit tartalmaz a csesze ?kérdezte a Menta Kamillát?
-Valóban ,vajon mit iszik a kis oregasszonyka ?-csodálkozott Kamilla is .
A kiváncsiságtól hajtva ,a lepkék közelebb mentek a csészéhez.Kis szaglógödrekkkel szimatoltak vajon mit fogyaszt a néni ?.
Meglepetésükre az illatnak kőménymag szaga volt.
A Menta úgy érezte, hogy az illat megszéditette ,majd egy pillanat alatt elszédulve                           ,szinte beleesett a csészébe.
A Kamillának csak alig volt annyi ideje ,hogy megmentse a Mentát a biztos fulladástól.
De mit gondoltak egyszerre  mindketten beleestek a a csésze kelős közepébe.
A kis öregasszonyka ,aki félig elszunnyadt, hirtelen észrevette ,hogy valami belehullt a csészéjebe,ahol a kömenymag teája párolgott.
Hamar megfogta a csészet és ráöntőtte egy virágos cserépbe ami már úgy is száradásnak indult.
A két lepke kinyitotta a szemeiket és nagyot néztek ,mikor meglátták hova pottyantak.

--Jaj istenem hogy tudtam beleesni a néni csészéjébe ?   remegett a Menta
A nagy teatócsából valahogy kikászálodott ,és miután lerázta magárol a tea maradékot  ,látta hogy a Kamilla is hasonlóan cselekedett.
Azután megijedve hirtelen kirepültek az ablakon egyenesen a házuk felé repültek.
Csak amikor majdnem otthon voltak útközben észrevették,hogy szárnyaik veszítettek a szineikből.

Szinte fehér lett mindkét lepkének a szárnya.
-Ne búsulj szólt a Menta  -jó hogy életben maradtunk ,bár sajnalattal gondolt a volt csodaszszinü szárnyaira.

-Igen válaszolt a Kamilla -én is azt mondom hogy jó hogy nem fulladtunk bele .
Egy idő után az öregnéni cserepében kezdtek rügyezni új növények ,különlegesek.
Az egyik növénynek a levelei nagyok voltak,zöldek  ,mig a másiknak vékonyak gyengék kis sárga fejecskével a tetején.
A nénike gondolta még hagyja a cserépben amig nagyobbak lesznek .
Amikor nagyobbak lettek leszakította figyelmesen az új növények leveleit es eltette száradni .
 Majd mindket növenyből készitett magának teát két külonboző edényben.
Miután megkóstolta öket hirtelen  felkiáltott .
-Ej de finomak !Ezeket igazán   érdemes volt megtartanom.
-Az egyiknek mentolos az ize , segíti a légzésemet mig a másik megnyugtatta  a fájdalmaim a szivemben és belső szerveimben .
-Ki tudja még mennyi  jó hatásuk lehet -gondolkozott az öreganyóka .
-Ki tudja mennyi betegséget gyógyítanak -gondolta magában .
Majd meglátjuk a továbbiakban ,csak hagyom ,hogy szaporodjanak,legyensok belölük.
Közben a nénike elmesélte a szomszédainak is hogyan járt ,es azután rendszeresen jártak hozzá a szomszédok, sok éveken keresztül gyógyítani betegségüket.
Igy lett a két szépséges lepkéből nagy hiresség és egy új tudomány kialakulása,anélkül ,hogy tudták volna.

A lélekharang-----Vilhelem Margareta

Egyre távolodík a lélekharangod
már csak a szomorúságon vánszorgok
szuszogó lombok között  kievickélek
mindenen túl, keservesen ,szenvedôen.

Kis sebzett szívem  bent fintort vág
ismeri keserűségem dalát s felkacag
 csak ô tudja hogy minden összeroskadt
nem tud rendet teremteni ,ostobaság

lenne újra suttogni szerelmes hangot
mikor nevetve szaladtál  évekig utánam
kifulladva ôlelõ karjaddal ,kamaszon
mig percekig egyre suttogtad  hangom.

Pillanatig megcsap az illatos sóhajod
most én futok utánad ,de semmit karolok ,
a por csak egyre szálldos  kôrülôttem
 de futnék a félhomályban közeledbe.

Mert minden szerelem így vegzôdik
ha megpattan egy rugó  a  sebzett szívben
pillanatig megcsap egy kétségbeesés
majd elfelejted hogy valaha is léteztem.