Valószínű semmi sincs már mi összekötne újra vadul átfut testemen hogy vagy , de átlátsz rajtam .
Szavaimnak nincs hatása csak libbenő láng pora, e pillanat mikor áthágjuk az esküt parancs szóra .
De nem félek ,körülöttem kattognak a percek szállnak illatok meg képek, miket a szél is fújja .
Oly titok maradt én előttem arcodnak két éle s ha netalán összefutnánk szavunk senkinek sem kéne.
Elhervadt az öröm gyümölcs poshad már az úton nem marad más csak a gond hogy minden nagyon sajog./W.B./ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése