2018. szeptember 19., szerda

Véletlen ----Vilhelem Margareta

Valószínű semmi sincs már
mi összekötne újra 
vadul átfut testemen 
hogy vagy , de átlátsz rajtam .

Szavaimnak nincs hatása
csak libbenő láng pora,
e pillanat mikor áthágjuk
az esküt parancs szóra .

De nem félek ,körülöttem
kattognak a percek 
szállnak illatok meg képek,
miket a szél is fújja .

Oly titok maradt én előttem
arcodnak két éle 
s ha netalán összefutnánk
szavunk senkinek sem kéne.

Elhervadt az öröm gyümölcs
poshad már az úton 
nem marad más csak a gond
hogy minden nagyon sajog./W.B./

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése