2018. november 14., szerda

A lélekharang-----Vilhelem Margareta

Egyre távolodík a lélekharangod
már csak a szomorúságon vánszorgok
szuszogó lombok között  kievickélek
mindenen túl, keservesen ,szenvedôen.

Kis sebzett szívem  bent fintort vág
ismeri keserűségem dalát s felkacag
 csak ô tudja hogy minden összeroskadt
nem tud rendet teremteni ,ostobaság

lenne újra suttogni szerelmes hangot
mikor nevetve szaladtál  évekig utánam
kifulladva ôlelõ karjaddal ,kamaszon
mig percekig egyre suttogtad  hangom.

Pillanatig megcsap az illatos sóhajod
most én futok utánad ,de semmit karolok ,
a por csak egyre szálldos  kôrülôttem
 de futnék a félhomályban közeledbe.

Mert minden szerelem így vegzôdik
ha megpattan egy rugó  a  sebzett szívben
pillanatig megcsap egy kétségbeesés
majd elfelejted hogy valaha is léteztem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése