és semmibe vész
az ártatlan bűnös vezekelés ,
félek ölelésed messzeségétől
varázsként elvesz ,
mert mindent kezdünk elölről
oly nehéz,
kétségek között kíméletlenül
beteges őszinteséggel gyűlöllek ,
de kereslek
és fogadkozok a tóduló véremnek ,
s a nosztalgiásan küzdő szívemnek
de csak ígéretek.
Bőrödnek illata még mindig hív
látásodra lángra gyúlok;én naiv
és hallgatom gyöngéd szavadat
alázattal.
Tedd, hogy remekeljen csalásod
szívemet mindig telibe találod,
a kettőnk küzdelmét mindig kiállom
veszítve
és harcot vívok ellened megküzdve ,
bár tüzeiddel meggyötörsz keményen,
és elégek ,
mert az első elhallgatott szavaidtól
a varázs is megreped a könnyekben
feledésbe veszve ,
míg törött hallgatásod rezzen sötéten
a felelésedben.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése