zöld réteken fák alatt
hemperegtél füvön,nyárban
mikor minden fellángolt
sétáltál- e hűvös hajnalban
mikor lágyan ring a szél
a nap szélének bíborjából
szakítottál- e sugarat és
betömted e szíved sarkát
mikor minden sajgott?
Fürödtél- e langyos légben
ha mosolygott rád a Nap
bizsergett- e szíved-
rend bontó felhők alatt
kacagtál- e a zöld réten
füveken mik ringanak
mert ez az igazi élet
mi árad est alkonyában
de csak fényes ábrándok
a kék égben
mik varázsként lehullnak
megéri minden áhítat
ahogy iregnek-forognak
a napsugarak,beboritva
a halk szemérmes Holdat .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése