Erintések------Vilhelem Margareta

• Néha együtt merülünk álmokba,
  kezed felém nyúl, ha sötét van
  kavargó csókjaink párosulnak,
  bolyongnak aranyló homokban ,
  tűzpiros lángok fáklyákkal ,
  jelzik az időt mit átvirrasztottak.
  
  
  
  Nyomukban lézeng vadul a kéj
  szavaink hullnak esetlenül,
  s úgy dúl szívünkben hűs titkunk
  alig várjuk,hogy megvirradjon ,
  lépegetünk csöndben kegyelemmel,
  s fogjuk egymás kezét szerelemmel.
  
  
  
  
  S míg keringenek szívünk körül
  csókjainkkal bezárjuk az eget
  mert rövid a szerelem,s feleded,
  hogy volt és sokat szenvedett ,
  vágyainkban merész ösztönök
  keresik a kinyilt csókos eget.
  
  De nem hal meg ,örökre marad
  pár ,párt talál,s szenvedő talajt,
  mint hó pihék szállanak felettük ,
  csak várják az alkalmat szenvedőn,
  s vágyó sóhajjal kötődnek érintések,
  mert mindig kettesben szép az élet.[W.B.]