Az idő végtelen-----Vilhelem Margareta

• Az idő végtelen a percben
  napok ,éjszakák keringése,
  szárnyát teregeti merészen,
  az elfújt múltnak üdvössége .
  
  Valami átok mossa megint,
  felébredő gőgös múltamat
  csapdába esett félelemmel,
  keresem kínosan kiutamat.
  
  Századok váltják egymást,
  vad virágok csakúgy nyílnak
  testemben kifakult rongyok
  naivan keresik az ugyanazt.
  
  Tudom, várni kell a percet
  töredelmes hűtlen eséllyel,
  vad virág széthullott szirmai,
  fel s le inognak percek felett .
  
  Zuhogó perc napokat árad
  a felhő nélküli kék tengeren
  esélyem tág sugarán halad
  a lenyugvó esti fények alatt.[W.BN.]