2015. június 25., csütörtök

Az idő végtelen-----Vilhelem Margareta


  • Az idő végtelen a percben
    napok ,éjszakák keringése,
    szárnyát teregeti merészen,
    az elfújt múltnak üdvössége .

    Valami átok mossa megint,
    felébredő gőgös múltamat
    csapdába esett félelemmel,
    keresem kínosan kiutamat.

    Századok váltják egymást,
    vad virágok csakúgy nyílnak
    testemben kifakult rongyok
    naivan keresik az ugyanazt.

    Tudom, várni kell a percet
    töredelmes hűtlen eséllyel,
    vad virág széthullott szirmai,
    fel s le inognak percek felett .

    Zuhogó perc napokat árad
    a felhő nélküli kék tengeren
    esélyem tág sugarán halad
    a lenyugvó esti fények alatt.[W.BN.]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése