Szerencséd----Vilhelem Margareta

• Mi boldogság volt , s mámor
  múlik szüntelen a végtelenbe
  míg közönnyel nézel messze
  a lemondás szemfényvesztésébe .
  
  Mert lenge kődnek szürkesége
  zűrzavaros bíbor ébrenlétben
  vágyat forgat borúsan szédülten 
  visszasírva az őrült messzeséget .
  
  Mert egy lüktető vágy erőlteti
  vérző sebeidet , szótlan hidegen
  s körülfogja téveteg kezekkel
  s oly furcsa lesz a tükör előtted .
  
  S mint őszi lombok széltől letörten
  oly higgadtan fogadod keresve
  a messzeség édes merengését ,
  hol bársonyba fürdik a szerencse.[W.B.]