2015. június 13., szombat

Szerencséd----Vilhelem Margareta


  • Mi boldogság volt , s mámor
    múlik szüntelen a végtelenbe
    míg közönnyel nézel messze
    a lemondás szemfényvesztésébe .

    Mert lenge kődnek szürkesége
    zűrzavaros bíbor ébrenlétben
    vágyat forgat borúsan szédülten 
    visszasírva az őrült messzeséget .

    Mert egy lüktető vágy erőlteti
    vérző sebeidet , szótlan hidegen
    s körülfogja téveteg kezekkel
    s oly furcsa lesz a tükör előtted .

    S mint őszi lombok széltől letörten
    oly higgadtan fogadod keresve
    a messzeség édes merengését ,
    hol bársonyba fürdik a szerencse.[W.B.]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése