Kacarászó szél------Vilhelem Margareta

• Mindent ellep a nagy szürkeség ,
  őszes tájon már oly fagyos a lég,
  megtört már a lankás vidék,
  oly álmos langyos ,ólmos üledék.
  
  Elhervadt az élő lombos fasor ,
  a sok csupasz ág feljajdul,
  kegyetlen a szél és duzzog
  a nap felhők között csak egy korong.
  
  Ott fent a kék ormos hegyeken,
  szét szárnyalva a szeleken,
  pára tömeg ködös szennyekben,
  vadul száll a fagyos estékben.
  
  Szirtek között mint egy üldözött
  jajongva zúg az őszi szél,
  tépdesi a gazdag tölgyfa lombját ,
  s dérrel köti gúzsba magát.
  
  Régóta áll e harc közöttük ,
  cudar szél a lombokat leverte,
  kacarászva kéjjel teli, győztesen
  sok könnyet csal a vad ütközetben .
  
  Hideg lett a fény is mi ragyogott ,
  a kéksége az égnek elhervadott,
  a bágyadt hullámszerű ingásban,
  csak a szél virít örök zsongásban.[W.B.]