Azt hittem-----Vilhelem Margareta

1. Azt hittem hogy Ég és Föld
   összefut valahol,
   s gyermek módra fantáziámban
   már láttam a háborút ,
   fényes csillagok tűz napjain lánggal
   remegtek pajzsok,
   s kardok szikráztak sárga sugarakon
   s oly boldog voltam
   hogy láthattam színesen, pompában
   az Égi -Földi harcot.
   
   
   Később csitult az életnek moraja,
   s szomorúnak bizonyult,
   hogy sosem lelnek a létben egymásra
   csak simogatnak
   földre tévedt szikrázó csillagokat
   szelídítve formájuk ,
   s csak keringőznek hegedű zenére
   titkos szinekkel,
   egymást csak érintik éber szemekkel
   ezüstös ködben ,
   s ha hegyek ormain tüzek lobognak véresen
   egymásnak jelt adnak.
   
   
   
   A Nap tündököl teljes anyaságában
   a sovány Föld árnyékában ,
   reggel már hideg ködben útjára indul,
   a forró karaván ,
   délben magasan tündököl fényesen
   kitárva magát,
   míg százezer sárga virág szendén ásít
   meggörbült szálakon
   estére ezer láng nyelv simul tündöklően
   s Földet magához von
   de sosem fognak kezet emberségesen
   és vér hull az alkonyon. [W.B.]