Különös---Vilhelem Margareta

1. Úgy fáj a bánat ,szégyentelen ,
   csordultig telik meg a lelkem
   időkben mostohán révedezek
   ma már csak kegyelmen élek.
   
   Úgy fogynak emlékek szüntelen
   keveset markoltam és bűntelen
   keresem remélten, mit élveztem
   rongyos álmaim elvesztettem.
   
   Vannak az életnek pillanatai
   mikor ábrándozunk hasztalan
   miénknek tudjuk a naptalan napot
   s az éjszaka csak nekünk kacag.
   
   Gyönyörrel nevetünk magunkon
   és fáj hogy naivan álmodozunk
   sorstalanul vesződünk érveinkkel
   de mégis kitartunk elveinkkel.
   
   Így teremtettük sorsunkban életünk ,
   oly semmi hogy hiszünk nem hiszünk ,
   hogy szívünkben küzd az emberség
   de fájdalmasan sírunk ,ha elvesztjük. [W.B.]