Már rég megéreztem------Vilhelem Margareta

1. Megadtam magam ,
   a vágyam utáni sóvárgást
   átbillentettem más időkbe,
   az élet sokszögű szögletébe
   idő és hely miatt
   és vártam komikus daccal
   a futva iramodó léhaságot
   fedhetetlen célok felé
   és izzadt arccal dühöngtem
   hogy csak ennyire telt,
   szubtilisan éreztem 
   csak csiklandozó álom volt.
   
   Mert volt valamikor alázat
   beletörődő szánalom
   ellátva névvel, címmel,
   porosodó polcokon lapultan
   néha megleptem kezemmel,
   oly ártalmatlan volt,
   méltatlan életnek művészete
   majd áthajolt
   komoly mondanivalóval
   időzített szerénységgel
   hibátlan volt,
   és méltóságteljes pompával 
   belém hasított. [W.B.]