szenvedés ,
amott egy avar alatt
száraz levél ,
napok percek
múlnak felettem ,
s arany lánggal ködösít
a szemembe hulló fény ,
mely áttör felhőkön ,
míg a felkelő nap karéjt
vihar tépi szét
s az égbolt sötét .
Mert minden csak volt
bennem benned
mosoly, boldogság
halmazra járó emlék
titkos intelmek
karon ölelnek ,
s minden szögletben
újabb s újabb remény
vár árnyékként
a ködök ködén .
Majd ha lángol a nap
narancs szinül hajnal jön
mint egy álom kép ,
mert érzem
kell hogy legyen
egy újabb kísértés ,
egy újabb kép
mi véget nem ér
akár egy kétség ,
hogy lesz még remény ,
felemelkedés ,
képzelet ,tett ,
akár szenvedés
mert élni érdemes
csak fogd a kezem
és lépjünk együtt
szelíden. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése