s hallgatjuk feleletként
fullánkok hegyei
szúródnak testünkbe
míg száraz ajkaink igazat rebegnek ,
fáradtan legyintünk rossz percekben
az emberi gonoszság melegében
s jég karikák aprón hullnak
fáradt fejünkre .
Kő,követ görget vergődő testen
s latoljuk a szavak szégyenét
ostobák maradunk mérlegelten
de követjük a beteges szégyent ,
mert oly világban élünk
hol buták vezérelnek
életünk múló keresztjén
sóhajtó lelkek menedékében
az okos embertelenség
Nem tudni hogy rossz órákban
a butaság rossz szavak sérelme
csínján bánni azzal ki éhét
oltja testünkbe ,
valótlant hadarnak valósan ,
s a test beszéde is hűtlen
próbálunk töprengni semmiségen
miközben átkot szórunk szemére
az átkozott betegnek. [W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése