kabátod gallérját, lassan felemeled
magadba roskadsz de felkészülten
ha netalán egy barát még is felismerne.
Hajad ázik ,lucskosan szenved
gerinced térdedig ér meggörbülten,
keseregsz alkalmi szív fájással
nem az vagy ki voltál hajdanában.
Otthon a kedves vár és nem kedves
hajnal fele még nem ordít csak les ,
bevallod neki mit el nem követtél
hogy békesség legyen szavak nélkül.
Senki sem tudja honnan érkeztél
sem azt hogy melyik úton jöttél
a titok egy nagy gond, sebaj kibírod
amíg kedvesed még semmit sem szól.
Közben hajat törölsz nyugodt kézzel
mellyel pofont kentél le neki az éjjel ,
szíved fáj , szúr ,csontjaid dermedtek
de karba tett kézzel nézed kedvesed .
Hajnalban rájössz .alig múltál negyven
látásod meggyengült, szemüveggel nézel
megereszkedett izmaid vizes kék ingedben
olyan mint a kicsavart törülköző reggelben.
És mégis vannak titkaid incselkedőek
alattomos bizsergéssel figyelmeztetnek ,
s ha kedvesed kacéran simogatja fejed
arra gondolsz akitől jöttél hajnalt faló éjjel. {W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése