Sok évek után----Vilhelem Margareta

Arasznyi időmbe minden belefért
utamat kerülgette a fakadó lét
bokros ,vidéknek száraz avarjában
lézengtem élve-holtan igazában .

Vágyamban vállaimon cipeltem terhem
mi semmibe hullott és idegen lett
gondjaim keresztjén összekuszálva
zavartan kerestem a hontalan utam.

És keringek körbe élet küldetésemben
utam keresem a céltalan menetben
horzsolt tenyérrel homlokom simítom
félelemmel forog vágytól gondolatom .

Voltam múlt , jelen , s leszek holnap
nemlét csendjében zavartan turkálom
az örököt , miből egy van -a szánalom 
de csak kóstolgatom létező bánatom .


Mert kifogytam már tündéri tettekből
magányomat sajnálattal szövögetem
türelmetlenül kutatok az emlékekben
illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./