Az öszinteség egyenletén----Vilhelem Margareta

• Ha érezzük hogy elmúlt a hév
  nem kísérnek árnyékok,
  a szívünkben csönd és béke,
  s gondok szárnyán összekötve
  egy csokorba az öntudat.
  A teljesség őszinte hitén
  talán több az értelmünk
  a hétköznapok gondjaiban
  csak a kényszer furcsasága
  tolakodik nagy futamban.
  Arany poros boldogságunk
  idegen zászlót lengedez ,
  de föloldódunk lágy zenében
  ha egymási vállát tartjuk
  boldogságban,szeliden.
  
  
  Mert egymás csapdájába esünk
  évek során könyörtelen ,
  s idegrendszerünk hálójában 
  reflexeink mik őrzik hitünk
  nem érzik hogy mennyit látunk 
  egymásról ,szemeink figyelnek ,
  míg szájunk körül mosoly fakad 
  az örökös önismeret jogán ,
  két időnkben egy idő rebben
  s felkacagunk oly tisztán ,
  hogy ennyire egyformák vagyunk
  s majd a jövő lánc szemeiben
  hazugságaink őszinték kötödnek.[W.B.]