A telihold alkonyos éjszakáján
gyűrött arcán teli báj
körülötte csillag világ
szikrázik egy- egy pillát
lassan-lassan ,
s amott egy pillanatra
sötét felhők határán
kigyúl lánggal
egy emlék foszlány
a hűvös ködben vár
ami talán most a miénk
mi titkot takar
akarattal ,
amit vártam néma hanggal
szavamban a te szavaddal ,
majd eltűnik egy mozzanatra
kékes füstnek zavarában
eltakarja arcát ,
majd ismét lángol
mint egy gyertya önmagában
elporlad az éjszakában
füsttel teli holdvilágban
de már nem vonzanak
gyönyörű könyörögő
szavak ,
mik testet kapcsoltak
remegő hangulatban .
Hajnalban minden mozdulatlan
füstös marad az ég alja
amit épp a titok marja
mintha ketté szakadna ,
ragyog ránk a hold korongja
utat mutat örök lázban
s reánk tapad egy pillanatra .{W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése