Csodák működnek körülöttem
varázsként építik értelmem
vad lánggal feltörő kegyelmek
néznek szemembe érdektelen
ugyanazok közelednek ,
kik irgalmatlanul gyötörnek
de nem akarok újból születni
csak úszni az elfogyó tengerben
hol szirének zenéje értelmes
és hanyatt ússzak a kék ég felett
míg a víz karcolja bőröm
a sötét fenekelten indák között .
Néha verekszem egy-egy álom után
mi foszladozik a karmaim között
bár fák között zúg a fény
én sötétben keresem lélegzetem
ugye jó áldozni illatos tengernek
átadom magam némán vizének
arcomon barázdák és gyökerek
beborítják félreérthetetlen
kínos magányom merevségét
feloldva fényét lelkem élén. {W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése