átsuhannak csendesen
évek során meg-meg állnak
s telítődnek lelkünkben.
Vitéz álmok keringőznek
a bálterem közepén
szenvedélyes tánczenében
összebújnak édeskén.
Remegnek a forró álmok
ha a testük összeér
vérvörös kis szikrák szállnak
a bálterem közepén .
O,de régen voltak álmok
lassan feledésben térnek
forró álmok,néha átkok
elcsüggedő kis ábrándok.
Valamikor ők voltak
életünknek vezérei,
ma csak örök álmok
az emlékek ékkövein. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése