sötét titok,
és mennyit elnézünk
egy kis gyönyörért,
követelőzünk néha
a semmiért,
értelmed siratja
a csalódásnak
nem értett bosszúját,
de titkod marad tovább.
Mennyi könny, sóhaj
amiért volt
és amiért lesz
új játék, vágytalan,
de a titok
örökre marad,
mert mindig a kezdet
az igazi napkelte
körül óvja
az üdvös játékunk,de
a napnyugta mutatja
mivé lettünk
és csak szorongatjuk
lihegve érzéseink,
mi kicsúszik, mit
elveszítünk untalan,
bár szeretjük ;
a testet, lelket
a kiábrándultságig.
De bármekkora legyen
szerelmünk,
minden múlik
csendben,nincs segítség,
csak örökös
gyermekes hit,
csalódás,feledés,
gyönge érintés
csupa ínség,
hát légy erős,
ne bánd mi nincs
mi nem is lesz többé.
Szíved, agyad
mind rendetlenebb
össze vissza ver,
érzed tagjaidban
a megtört kegyetlent
és nyitott szemmel,
nyirkosan,
nézel a semmibe,
Várod a percet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése