Mikor menned kell s úgy érzed ,hogy nincs tovább gondolatomban messze száll üzeneted pöre lelkem nem ismer biblia mondást , s tévelygő szívem másként érzi tébolyát tüzes lelkemben szállnak dús félelmek, hogy nem érzem felszántó féltésed félve keresem kihűlt illatos szerelmed az üdvözült ,színes hajnalon.
És ha tévedésem csak egy álnok csalódás szent béke összeköti fodrait kitisztult agyamban, érzelmek zűrzavara közel hozza kibékült fondorlataim szabadság vágyamban ,keserűségemben bírom büszkén a csalódást,s mulandó vég kielégült ötletek sorozata vissza hozza a megbékélt maradást .
És üzenem neked a messze távolba hordozz szívedben ,mint csekély kabalát gondolj szívedre mindig elsőként és ne vígy végletekig semmi mást , életunt ,viasz testem hegesedő seb fátyolosan úsznak benne érzelmek , segély kérésben már nincsen megoldás csak búcsút inteni a távolba menőnek , s feltámadni ösztönösen mint egy diadal ünnep. /W.B./
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése