A nevek világa

• Bűvölten szakad ma rám a vágy
  magamba szívom télnek harmatát
  kacajjal hátra vetem kacéran fejem
  de sírásba torkollik búsan a szívem.
  
  Ma neveddel játszottam csacsin
  lapoztam könyveim illatos lapjait ,
  bús véremben téli harmat csöppje
  egymásba futnak titkokat betűzve
  
  és szemem álomra nyílik halványan,
  körülöttem már csak a hold pislákol
  neved az éjben betűk töredéke
  régi bűvöleted sóhajba mélyed .
  
  Szertelen vágyamban semmi sem elég
  csak a neved, ami külön egy büszkeség
  csalfán játszok neveddel a téli világban
  tépdesem játékkal a sok szóvirágban.
  
  Mert könnyeim kimosták a neved
  keresgélem a sok betük között
  forró agyamban csupa név rend
  elkápráztat engem,,álmodozva téged.
  
  Szelíd lelkemben csöppnyi áhítat
  minden betű egy új j nevet fakaszt
  te mit sem sejtve gyökeret hagysz
  a magam világából játékot faragsz .
  
  
  Karjaim szorosan ölelik tested
  betűzöm lassan, becsesen neved ,
  s mosolyogva nézem kíváncsiságod
  ahogy ,elfogadod , kedvesen játékom./W./B/