Mikor minden elnémul---Vilhelem Margareta

Az őszben fákról levél pereg
rötes színben elvesznek már ,
a tücskök már nem hegedülnek
elnémulnak csicsergések
csendben ,meghal ez a nyár,.

Nem szédít a bódult virágillat
s a fáknak kérge lepereg ,
nem suttognak fákon levelek
felettünk az ég szürkén fészkel
minden meghal vas törvénnyel.

Virág eső nem hull reánk,
illatukban bezárt örök titkunk ,
szívünkben elnémulnak csendben ,
a nyárral meghal vidámságunk ,
sóhajts nagyot kedvesem.

Eltűnnek a bársony virág színek
fecskék elköltöztek már
mögöttük fekete szín rebben ,
gyöngéd kézzel simogatjuk
a langyot mi hűvösen vár .

Mert jön egy új idő mit érzek,
álmaink elszállnak egészen,
s a tompa napsugárra nézek
töprengve lassan megelégszem.
s várom ,hogy újra legyen nyár.[W.B.]