2018. szeptember 21., péntek

Mindig------Vilhelem Margareta

Könnyű lengedező szél simogat
hullámosan babrálgat arcomon,
s én kéjes gyönyörrel bevallom
hogy tiéd voltam és maradok.


Furcsán ,gyakran szívemre csap,
az ismerős érzés áttetsző lágyan
bús nézésemben hűen benne van
szőke reszketeg szavaidnak súlya.

Minden dologban ideleng felém
forró ölelésünk halk tüzes nesze 
én távol tartom magam világomban
hogy forrón találjon becsapódó lángja.

Idővel merészen játszok ölelésben,
mentelek a szorongó vágytól,
évek után megtanultuk szerepünk,
megáll mellettünk a csupa együttélés .

Bennem maradt fájó menedéked
féltően fogom kezed., ne feledd
a teremtés áldott gyönyörében
egymásnak élünk a nap menetén.

S ha közel jössz belső gondjaiddal,
az eltelt éveket kivel osztanád meg,
társként állok szerelmed fényében
csókok a válaszom , szívvel hallgatlak ./W.B./

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése