A szerencse kilincse------Vilhelem Margareta

Már csak a csend mi körülfogja testem
s bárgyúan fülembe remeg
s a közömbös vad éjnek nyugalmában
játszik hatalmával az éj nyugalmán. .


Néha megkísért titkos vágyakkal
mit elnézően hanyagul viselek,
ténfergünk varázs összefonódásban
tápláljuk egymást bájainkkal.

Úgy állok megfeszülten a síri csendben
izzadt homlokom sír vizesen
csak rongyos ,gyűrött ráncok sebe
tarkítja gőgös , félig kihunyt szívem

Mert nem mindig azé a szerencse kilincse,
aki örömmel kapaszkodik rajta
a kapzsi vágyaknak ringatott kegyelme
együgyűeknek is kézről- kézre adja .


Szívemből kimúltak langyos regék
mik megőrizték friss tavaszi álmom
az emlékek is csak keringnek velünk
körülhatárolva a haszontalan csendet./W.B./