Nyári emlékek----Vilhelem Margareta

Az életből ihletődött
elmulasztott csókok tette,
finom tenyeremből kihull
áttetsző néma lánggal égve ,
s oly csodás bűvös pillanatok,
kergetőznek ég alatt
miközben számolom 
a semmire szállt gondokat.

Édes merengésbe bújva,
sok minden már nem is fáj,
a nyár tükrözi emberségem
s elfog a halk borzadály
hogy mennyi minden kimaradt
és követelőzik a vágymadár 
mert ami másnak megmaradt
az nálam csóktalan talány .



Vidám csodák emlék képe
mi már ártani sem tud
gonosz varázsok hatalmával,
színesen és ragyogóan 
gyűrött tenyerembe fut ,
néha ellátogatnak hozzám
burokba zárt virágszirmok
álmos nyári délután,
zümmögnek fülembe csendet 
míg karom duzzadva öleli 
a sötétben surranó emléket./W.B./