A semmittevökhöz----Vilhelem Margareta

Léha ,céltalan életetekben,
néha meg-meg áll az élet malom,
nem vágytok szépség imádóvá
csak gondtalan ritmusban éltek.



S élet bölcsességetek furcsa
tékozló kézzel osztjátok a bajt
s nem nyitjátok ki kapuitokat
berekesztitek a füstös morajt .

Bár nektek is fáj a élet aprósága
szeplős eszetek mulandósága,
bor szagú harcotok szívek rútsága
csak vándor lelkek buta harca.

Füst szagú férfi ajkatok átka
parázna szavaknak óceánja 
imáitokban zűrzavarok akarata
alamizsnát kér szívszorongva .

De bátor lenne , ki magát korbácsolná 
vad kézzel ütné nyomor rútságát
s netalán villám felhő fel-fel nyögne 
nektek is lehet örök a Mennyország ./W.B./