Együtt lenni----Vilhelem Margareta

Voltam sokszor szerelemtől mámorban
féltően vigyáztam rád a távolban
szemed kérdése mikor és meddig
vállamon teherként bírtam nehezét.

Voltam féltékeny a teremtés egében
túlhajszolt álmom úszott a semmiben
piros cipelőben vadul szeretkeztem 
hajamra fodros tincset remekeltem.

Felhevült testünkön tombolt a nyár 
nem tudtam hogy ez oly ritkán jár
óvatos léptekkel halkan kerestelek
békésen burokban tekertem szíved. 

És mindig a sors beszélt túl korán
sóvárogtam éhesen tested után
fecskék tömege szállt felettünk
magunkban mindennel megbékéltünk.

Várom hogy jöjj vissza hozzám,
markos szívedben úszkál nyoszolyám
dalos foszlányok keringnek az égen
hozzám tartozik szerelmed e létben.{W.B.}